Integrated Services Digital Network (ISDN) egy hálózati technológia, amely támogatja az egyidejű hang- és adatforgalom digitális átvitelét, valamint támogatja a videót és a faxot a nyilvános kapcsolt telefonhálózaton. Az ISDN az 1990-es években vált népszerűvé világszerte, de nagyrészt kiszorították a modern távolsági hálózati technológiák.
Bottom Line
Ahogy a távközlési vállalatok fokozatosan átalakították telefon-infrastruktúrájukat analógról digitálisra, az egyéni lakóházakhoz és vállalkozásokhoz – úgynevezett „utolsó mérföld” hálózathoz – való csatlakozás a régi jelzési szabványokon és rézvezetéken maradt. Az ISDN-t úgy tervezték, hogy a digitális jelekre való átállást áttegyék. A vállalkozások különösen értékesnek találták az ISDN-t, mivel a hálózatuknak több asztali telefonra és faxra volt szüksége a támogatáshoz.
ISDN használata internet-hozzáféréshez
Sokan először ismerték meg az ISDN-t a hagyományos betárcsázós internet-hozzáférés alternatívájaként. Bár a lakossági ISDN internetszolgáltatás ára viszonylag magas volt, egyes fogyasztók hajlandóak voltak többet fizetni egy olyan szolgáltatásért, amely akár 128 Kbps-os kapcsolati sebességet hirdetett, szemben a betárcsázós kapcsolatok 56 Kbps-os (vagy lassabb) sebességével.
Az ISDN-internethez való csatlakozáshoz digitális modemre volt szükség a hagyományos betárcsázós modem helyett, valamint szolgáltatási szerződésre egy ISDN-szolgáltatóval. Végül az újabb szélessávú internet-technológiák, például a DSL által támogatott sokkal nagyobb hálózati sebesség vonzotta a legtöbb ügyfelet az ISDN-től.
Bár néhányan továbbra is használják ritkábban lakott területeken, ahol nem állnak rendelkezésre jobb lehetőségek, a legtöbb internetszolgáltató fokozatosan megszüntette az ISDN támogatását.
Bottom Line
Az ISDN normál telefonvonalakon vagy T1-vonalakon (egyes országokban E1-vonalakon) fut, és nem támogatja a vezeték nélküli kapcsolatokat. Az ISDN-hálózatokon használt szabványos jelzési módszerek a távközlés területéről származnak, beleértve a Q.931-et a kapcsolat beállításához és a Q.921-et a kapcsolat-eléréshez.
Két fő űrlap
Az ISDN két fő változata:
- Alapsebességű interfész (BRI-ISDN): Az ISDN formája, amelyet a fogyasztók internet-hozzáférési lehetőségként ismernek fel, a BRI normál réz telefonvonalakon működik, és támogatja a 128-as adatátviteli sebességet Kbps a fel- és letöltésekhez egyaránt. Két 64 Kb/s-os adatcsatorna, az úgynevezett hordozócsatornák (a távközlésben DS-0 kapcsolatnak is nevezik) hordozza az adatokat, míg egy 16 Kbps-os csatorna kezeli a vezérlő információkat. A távközlési szolgáltatók ezt a szolgáltatást néha ISDN2-nak hívják, utalva a két adatcsatorna beállítására.
- Elsődleges sebességű interfész (PRI-ISDN): Az ISDN ezen nagy sebességű formája támogatja a teljes T1 1,544 Mbps-os sebességet, az E1-en pedig akár 2,048 Mbps-t. A T1-en a PRI 23 párhuzamos vivőcsatornát használ, amelyek mindegyike 64 Kb/s forgalmat hordoz, szemben a BRI két ilyen csatornájával. Európában és Ázsiában a szolgáltatók ezt a szolgáltatást gyakran ISDN30-nak hívják, mivel az ezekben az országokban használt E1 vonalak 30 hordozó csatornát támogatnak.
A harmadik űrlap
Az ISDN harmadik formája, a Broadband (B-ISDN), szintén meghatározásra került. Az ISDN ezen legfejlettebb formáját úgy tervezték, hogy akár több száz Mb/s-ig terjedjen, száloptikai kábeleken futtasson, és kapcsolási technológiaként ATM-et használjon. A szélessávú ISDN soha nem érte el az általános használatot.
