ARP (Address Resolution Protocol) az Internet Protocol (IP) címet a megfelelő fizikai hálózati címre konvertálja. Az IP-hálózatok, beleértve az Etherneten és Wi-Fi-n futókat is, működéséhez ARP szükséges.
Az ARP története és célja
Az ARP-t az 1980-as évek elején fejlesztették ki általános célú címfordítási protokollként IP-hálózatokhoz. Az Ethernet és a Wi-Fi mellett az ARP-t az ATM-hez, a Token Ring-hez és más fizikai hálózatokhoz is implementálták.
ARP lehetővé teszi a hálózat számára, hogy a kapcsolatokat az egyes eszközökhöz csatlakoztatott konkrét fizikai eszközöktől függetlenül kezelje. Ez lehetővé teszi, hogy az internetprotokoll hatékonyabban működjön, mint a különféle hardvereszközök és fizikai hálózatok önálló kezelése.
Az ARP működése
ARP az OSI modell 2. rétegében működik. A protokolltámogatás a hálózati operációs rendszerek eszközillesztőiben van megvalósítva. Az Internet RFC 826 dokumentálja a protokoll műszaki részleteit, beleértve annak csomagformátumát, valamint a kérés és válaszüzenetek működését
Az ARP a következőképpen működik a modern Ethernet és Wi-Fi hálózatokon:
- A hálózati adapterek a hardverbe ágyazott fizikai címmel készülnek, amelyet Media Access Control (MAC) címnek neveznek. A gyártók biztosítják, hogy ezek a hat bájtos (48 bites) címek egyediek legyenek, mivel az IP ezekre az egyedi azonosítókra támaszkodik az üzenetek kézbesítéséhez.
- Mielőtt bármely eszköz adatokat küldene egy másik céleszköznek, meg kell határoznia a MAC-címet az IP-címe alapján. Ezek az IP-MAC-címleképezések az egyes eszközökön karbantartott ARP-gyorsítótárból származnak.
- Ha az adott IP-cím nem jelenik meg az eszköz gyorsítótárában, az eszköz nem tud üzeneteket irányítani az adott célpontra, amíg új leképezést nem kap. Ehhez a kezdeményező eszköz először egy ARP-kérés üzenetszórási üzenetet küld a helyi alhálózaton. A megadott IP-címmel rendelkező gazdagép ARP-választ küld a sugárzásra válaszul, lehetővé téve a kezdeményező eszköz számára, hogy frissítse a gyorsítótárát, és közvetlenül a célponthoz kézbesítse az üzeneteket.
Inverz ARP és fordított ARP
A szakértők az 1980-as években kifejlesztettek egy másik hálózati protokollt, a RARP-t (Reverse ARP), hogy kiegészítsék az ARP-t. A RARP az ARP-vel ellentétes funkciót hajtott végre: a fizikai hálózati címeket az eszközökhöz rendelt IP-címekre konvertálta. A RARP-t a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) elavulttá tette, és már nem használják.
Egy külön protokoll, az Inverse ARP is támogatja a fordított címleképezés funkciót. Az inverz ARP-t nem használják Ethernet- vagy Wi-Fi-hálózatokon, bár néha más típusokon is megtalálható.
Ingyenes ARP
Az ARP hatékonyságának javítása érdekében egyes hálózatok és hálózati eszközök az ingyenes ARP-nek nevezett kommunikációs módszert használják. Egy eszköz ARP-kérés üzenetet küld a helyi hálózatnak, hogy értesítse a többi eszközt a létezéséről.
