Kulcs elvitelek
- A Biomutant egy új akció-RPG a 101. kísérletből.
- A játék sok támpontot vesz át más nyílt világú RPG-ktől, és a játékosok egy hatalmas nyitott világot találnak majd, amely felfedezésre vár.
- Sajnos azonban a Biomutantnak több hibája van, és nehéz figyelmen kívül hagyni azokat a szembetűnőbb problémákat, amelyek ezt a poszt-apokaliptikus kalandot sújtják.
A Biomutant ambiciózus és időnként meglehetősen szórakoztató, de a legtöbb esetben nem teljesíti ambícióit, és végül úgy érzi, mintha a cselekménypontok zavaros zűrzavara lenne, amelyeket egy törékeny szál köt össze.
A biomutánsok évekkel az emberiség bukása után kezdenek fellendülni, abban az időben, amikor a mutáns állatok elfogl alták a földet, és most az emberiség nagy városainak maradványaiban élnek. A játékosok egy ronin, egy magányos szamuráj szerepét öltik magukra, aki egyetlen törzset vagy csoportot sem nevez magának, aki visszatért, hogy bosszút álljon a családját megölő ragadozón.
A történet azonban nem ér véget. Van egy törzsháború is, amelyben navigálnia kell, és amelyben részt kell vennie, valamint fenyegetés az Élet Fája ellen – egy hatalmas fa, amely a bolygó minden életéért felelős.
Ha zavaróan hangzik, az azért van, mert az. Bár az elején izgalmas, a történet gyorsan narratívák zűrzavarává válik, amelyek közül sok karma-alapú döntési rendszert foglal magában. Ezeket a narratívákat a harc és a nyitott világ felfedezése bontja szét, és őszintén szólva, ez az, ahol a játék a legjobban ragyog.
Kínos kalandozás
Sok minden történik a Biomutantban. A történet nemcsak több mozgó alkatrészt tartalmaz, amelyek egyszerre haladnak előre, hanem maga a játékmenet is több, más játékokból kölcsönzött elemből áll. A fegyverkészítés, az előőrsök tisztítása és a nyílt világú műfaj egyéb alapvető mechanikai eszközei mind jelen vannak, és a játékosok jó kis időt töltenek mindezekkel, miközben haladnak a világban.
Bár a fő küldetésnek több része is van, számos mellékküldetés és extra terület is van, amelyeket a játékosok meglátogathatnak útjuk során. A mellékküldetések viszonylag nagy részét képezik a teljes történetnek, mivel közvetlenül belejátszanak a fő küldetések narratíváiba, amelyek a játék vége felé válnak fontossá. A játékban sok minden úgy tűnik, hogy opcionálisnak kell lennie, ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem kötelező.
A pozitívum az, hogy a Biomutant felfedezése könnyen az egyik legjobb része az egész játéknak. A világ gyönyörű, és számos zug és rést találnak a játékosok, amelyeken keresztül barangolhatnak. A harci összecsapások is elterjedtek az Ön által látogatott különböző régiókban. Ennek ellenére soha nem éreztem azt, hogy az ellenségek elsöprőek és bosszantóak lennének – ez a probléma gyakran felbukkan az ilyen típusú nyílt világú játékokban.
A harc is szórakoztató. A különféle kombók és támadások összekapcsolása intenzív csatákhoz vezethet a világban talált ellenfelekkel, és mindez nagyon pörgős, ami tökéletesen illeszkedik a játék rendkívüli szamuráj-ihlette dizájnjához. Bárcsak egy kicsit mélyebb lenne a harc, mivel a csaták egy idő után ismétlődővé és fárasztóvá válhatnak.
Találd meg a tempót
Mivel a Biomutant egy RPG a lényegében, a történet létfontosságú szerepet játszik a világ eseményeinek alakulásában. Ezért érdemes odafigyelni a jelenetekre és a különféle narratív ütemekre. Sajnos ez nehéz lehet.
Míg a történetnek érdekes szöge van, és a karmarendszer páratlan lehetőséget kínál a játékosválasztásra. A párbeszéd és az általános cselekménypontok sokat ugrálnak. A snitt jelenetek a semmiből bukkannak fel, és figyelmeztetés nélkül rávetik a játékosokat a lényeges jelenetekre. Egy kicsit nehéz követni a narrátorrendszer miatt is, amely szerint a narrátor a lények által kiadott hangok fölött beszél, ahelyett, hogy engedné, hogy beszéljenek magukról.
Továbbá a történet általános üteme úgy tűnik, hogy hiányoznak olyan darabok és darabok, amelyek simábbá tették volna a dolgokat. De mivel ezek itt kimaradtak, a narratívát úgy kezdi érezni, mint egy össze nem illő puzzle-darabok halmaza, ahogy mélyebbre ásunk benne. Ez egyenetlen tempójú történetszálat eredményez, amelyet egyesek nehezen követhetnek.
A Biomutantban azonban van jó. A látvány lenyűgöző, és a világ megérett a lelkes felfedezők számára, akik mindent össze szeretnének gyűjteni, amit csak tudnak. A kézműveskedés is élvezetes lehet, különösen, ha sikerül egy teljesen nevetséges fegyvertervet összehoznod.
Bár úgy érzem, hogy jóval több mint 50 órát tudnék belemerülni a játékba, és még mindig lenne dolgom, egyszerűen nem vagyok benne biztos, hogy akarom.
Ha csak egy új RPG-re vágysz, és nem bánod a hibákat, a Biomutant nem egy rossz fogás; csak csiszolatlan. Ellenkező esetben egy pillanatra elkerülném, és hagynám, hogy a fejlesztők elhárítsák a hibákat.
