A 127.0.0.1 IP-cím egy speciális célú IPv4-cím, és localhost- vagy loopback-címnek hívják. Minden számítógép sajátjaként használja ezt a címet, de ez nem teszi lehetővé, hogy a számítógépek valódi IP-címként kommunikáljanak más eszközökkel.
Elképzelhető, hogy számítógépéhez hozzá van rendelve a 192.168.1.115 privát IP-cím, hogy kommunikálni tudjon az útválasztóval és más hálózati eszközökkel. A speciális 127.0.0.1-es címet azonban továbbra is hozzáfűzi valamiféle álnévként, ami hálózati értelemben ezt a számítógépet jelenti.
A visszahurkolási címet csak az a számítógép használja, amelyen éppen tartózkodik, és csak különleges körülmények között – a szokásos IP-címekkel ellentétben, amely fájlokat más hálózati eszközökre és azokról továbbít. Például egy számítógépen futó webszerver a 127.0.0.1-re mutathat, így az oldalak helyben futnak, és tesztelik a telepítés előtt.
Hogyan működik a 127.0.0.1
A TCP/IP alkalmazásszoftver által generált összes üzenet tartalmazza a címzettek IP-címét. A TCP/IP a 127.0.0.1-et speciális IP-címként ismeri fel. A protokoll minden üzenetet ellenőriz, mielőtt elküldi a fizikai hálózatra. Ezután automatikusan átirányítja a 127.0.0.1-es célú üzeneteket a TCP/IP-verem fogadó végére.
A hálózat biztonságának javítása érdekében a TCP/IP az útválasztókon vagy más hálózati átjárókon érkező bejövő üzeneteket is ellenőrzi, és elveti azokat, amelyek visszahurkolt IP-címeket tartalmaznak. Ez a kettős ellenőrzés megakadályozza, hogy a hálózati támadó forgalmát hurokcímről érkezőnek álcázza.
Az alkalmazásszoftver jellemzően ezt a visszahurkolási funkciót használja helyi tesztelési célokra. A visszahurkolt IP-címekre, például a 127.0.0.1-re küldött üzenetek nem jutnak el a helyi hálózaton kívülre. Ehelyett az üzeneteket közvetlenül a TCP/IP-re kézbesítik, és úgy fogadják a sorokat, mintha külső forrásból érkeztek volna.
A visszahurkolt üzenetek a címen kívül egy célportszámot is tartalmaznak. Az alkalmazások ezeket a portszámokat használhatják a tesztüzenetek több kategóriába való felosztására.
Localhost és IPv6 loopback címek
A localhost név a 127.0.0.1-gyel együtt használt számítógépes hálózatokban is különleges jelentést hordoz. A számítógépes operációs rendszerek egy bejegyzést tartanak fenn a HOSTS fájljaikban, amely egy nevet társít a visszahurkolási címhez. Ez a gyakorlat segít az alkalmazásoknak visszacsatolási üzeneteket létrehozni egy név, nem pedig egy kódolt szám használatával.
Az Internet Protocol v6 ugyanazt a visszacsatolási cím fogalmát valósítja meg, mint az IPv4. A 127.0.0.01 helyett az IPv6 a visszacsatolási címét ::1 (0000:0000:0000:0000:0000:0000:0000:0001) jelöli, és az IPv4-től eltérően nem jelöljön ki egy címtartományt erre a célra.
127.0.0.1 vs. Egyéb speciális IP-címek
Az IPv4 a 127.0.0.0-tól 127.255.255.255-ig terjedő tartományban lévő összes címet fenntartja a visszahurkolási teszteléshez, bár a 127.0.0.1 (megállapodás szerint) a visszacsatolási cím szinte minden esetben.
A 127.0.0.1 és más 127.0.0.0 hálózati címek nem tartoznak az IPv4-ben meghatározott privát IP-címtartományok egyikébe sem. Az ezekben a privát tartományokban lévő egyedi címek a helyi hálózati eszközök számára dedikálhatók, és eszközök közötti kommunikációra használhatók, míg a 127.0.0.1 nem.
A számítógépes hálózatokat tanuló emberek néha összekeverik a 127.0.0.1-et a 0.0.0.0-val. IP-cím. Bár mindkettőnek különleges jelentése van az IPv4-ben, a 0.0.0.0 nem biztosít visszahurkolási funkciót.
