A kipörgésgátló egy olyan autóbiztonsági funkció, amelyet arra terveztek, hogy segítse az autó kerekeit az alacsony tapadású felületeken, például az esős síkos utakon. Amikor a gumiabroncsok csúszni kezdenek, a kipörgésgátló rendszer működésbe lép, és a vezető képes megtartani az uralmat járműve felett. Ha egy kipörgésgátló nélküli jármű ugyanilyen körülmények között gyorsítani próbál, a kerekek megcsúszhatnak. A jármű ekkor nem tud felgyorsulni, és kiszámíthatatlanul balra vagy jobbra mozdulhat, mivel a kerekek már nem tapadnak az úton.
A gumiabroncsok megcsúszásának csökkentésére irányuló cél elérése érdekében a kipörgésgátló rendszerek elektronikus érzékelőket használnak, hasonlóan az ismertebb blokkolásgátló (ABS) rendszerekhez. Elektronikus érzékelőket és vezérlőket is használhatnak, hogy korlátozzák a vezető számára elérhető teljesítményt, ha veszélyesek az útviszonyok.
A kipörgésgátló rendszerek nem tudnak tapadást létrehozni ott, ahol nincs, csak javítani tudják a meglévő tapadást. A szinte súrlódásmentes felületeken, például a jégen, a kipörgésgátló nem segít.
Mi az a kipörgésgátló?
Ha valaha is volt olyan autóban, amely erős gyorsításkor kicsúszott, valószínűleg nem volt felszerelve működő kipörgésgátló rendszerrel (TCS). Ugyanúgy, ahogy az ABS-t arra tervezték, hogy megakadályozza a megcsúszást fékezés közben, a kipörgésgátló célja a megcsúszás megakadályozása a gyorsítás során. Ezek a rendszerek lényegében ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik, és még több összetevőt is tartalmaznak.
A kipörgésgátló rendszer az elmúlt években egyre elterjedtebbé vált, de a technológia viszonylag új keletű innováció. Az elektronikus kipörgésgátló feltalálása előtt számos előfutár technológia létezett.
Az első kísérletek kipörgésgátló rendszerek létrehozására az 1930-as években történtek. Ezeket a korai rendszereket korlátozott csúszású differenciálműnek nevezték, mivel az összes hardver a differenciálműben volt. Nem voltak benne elektronikus alkatrészek, így ezeknek a rendszereknek érzékelniük kellett a vonóerő hiányát, és mechanikusan kellett átadniuk az erőt.
Az 1970-es években a General Motors gyártotta az első elektronikus kipörgésgátló rendszereket. Ezek a rendszerek képesek voltak a motor teljesítményének módosítására, ha a tapadás hiányát észlelték, de köztudottan megbízhatatlanok voltak.
A kapcsolódó technológia, az elektronikus menetstabilizáló már kötelező felszerelés az Egyesült Államokban és az Európai Unióban értékesített autókban. Mivel sok elektronikus menetstabilizáló rendszer tartalmaz kipörgésgátlót, ezek az előírások azt jelentik, hogy egyre valószínűbb, hogy a következő autójában lesz kipörgésgátló.
Hogyan működik a kipörgésgátló?
A kipörgésgátló rendszerek úgy működnek, mint a hátrameneti blokkolásgátló fékrendszerek. Ugyanazokat az érzékelőket használják annak megállapítására, hogy valamelyik kerék elvesztette-e a tapadást, de ezek a rendszerek lassítás helyett a kerék megcsúszását keresik a gyorsítás során.
Ha a kipörgésgátló rendszer azt állapítja meg, hogy egy kerék csúszik, számos korrekciós intézkedést tehet. Ha egy kereket le kell lassítani, a TCS ugyanúgy képes a fékek pulzálására, mint az ABS.
A kipörgésgátló rendszerek azonban a motor működését is képesek szabályozni. Ha szükséges, a TCS gyakran csökkenti az üzemanyag- vagy szikraellátást egy vagy több hengerhez. Azokban a járművekben, amelyek vezetékes fojtószeleppel hajtanak, a TCS a gázt is le tudja zárni a motor teljesítményének csökkentése érdekében.
Mi az előnye a kipörgésgátlónak?
A járműve feletti irányítás megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy mind a négy kerék megőrizze a tapadást. Ha gyorsítás közben elszabadulnak, a jármű olyan csúszásba eshet, amelyből előfordulhat, hogy nem tud kilábalni.
Ilyen körülmények között kénytelen vagy megvárni, amíg a jármű visszanyeri az út tapadását, vagy le kell eresztenie a gázpedált. Ezek a módszerek működnek, de a TCS sokkal részletesebben szabályozza a motor és a fék működését.
A kipörgésgátló nem mentség a figyelmetlen vezetésre, de egy extra védelmet nyújt. Ha gyakran vezet nedves vagy jeges körülmények között, a kipörgésgátló nagyon jól jöhet.
Gyors gyorsításra időnként szükség van, ha összeolvad az autópályás forgalommal, forgalmas utakon keresztezik, és más helyzetekben, amikor a kipörgés balesetet okozhat. Amikor feltétlenül szüksége van egy ilyen gyors gyorsításra, a kipörgésgátló rendkívül hasznos.
Mindig segít a kipörgésgátló?
A kipörgésgátló rendszerek nagyszerűek, ha nedves vagy jeges úton vezet, de vannak korlátai. Ha gépkocsija teljesen leáll síkos jégen vagy erős hóban, a kipörgésgátló rendszer valószínűleg haszontalan lesz.
Ezek a rendszerek megfelelő mennyiségű erőt tudnak küldeni minden keréknek, de ez nem segít, ha az összes kereke szabadon forog. Ilyen körülmények között biztosítania kell a kerekeket olyasvalamivel, amit valóban meg tudnak fogni.
Amellett, hogy a kipörgésgátló rendszerek segítséget nyújtanak a gyorsítás során, a kanyarodás közben is segítenek megőrizni az irányítást. Ha túl gyorsan kanyarodik, a hajtott kerekei elveszítik a tapadást az útfelülettel.
Attól függően, hogy első- vagy hátsókerék-hajtású járműve van, ez akár túlkormányzottságot, akár alulkormányzottságot eredményezhet. Ha járműve TCS-vel van felszerelve, a hajtott kerekek nagyobb eséllyel tartják fenn a tapadást.
Mikor hasznos a kipörgésgátló, és hogyan kell használni?
A kipörgésgátló használatán nem igazán kell gondolkodni. Amikor szükség van rá, beindul. Gépkocsija be- vagy kikapcsolhatja a kipörgésgátlót, ebben az esetben meg kell győződnie arról, hogy be van kapcsolva, ha van esélye vezetni minden olyan helyzetben, ahol a tapadás csökkenése valószínű..
Íme néhány gyakori helyzet, amikor a kipörgésgátló segít:
- Megállásból próbál elindulni vagy gyorsítani, amikor egy gyenge eső miatt az útfelület nagyon csúszóssá vált. Kipörgésgátló nélkül a gumiabroncsok megcsúszhatnak, ami azt eredményezheti, hogy a jármű váratlan irányba billen, ahelyett, hogy gyorsítana.
- Gyorsítási kísérlet, amikor felhajt egy lejtőn burkolatlan útfelülettel. Kipörgésgátló nélkül a gumiabroncsok megcsúszhatnak, amitől elveszítheti az előrehaladási lendületet. A jármű ekkor visszacsúszhat a dombról, vagy akár oldalra is dőlhet.
- Teljes megállásból indulva egy jeges úton egy közlekedési lámpánál, hátulról közeledő járművekkel. Kipörgésgátló nélkül a közeledő járművek megelőzhetik Önt, miközben a kerekei megcsúsznak. A jeges úton előfordulhat, hogy nem tudnak megállni, és elütik a járművét.
Mindegyik ilyen esetben van némi tapadás az útfelületen, így a kipörgésgátló rendszer képes ezt kihasználni, hogy segítsen elindulni vagy mozgásban tartani.
Biztonságos vezetni a TCS lámpával?
A legtöbb esetben a világító TCS lámpa azt jelenti, hogy a rendszer nem működik. Ez azt jelenti, hogy nem számíthat rá, ha rossz helyzetbe kerül a síkos utakon. Általában biztonságos a jármű vezetése, de jobban oda kell figyelnie, hogy milyen gyorsan gyorsul.
Gépjárművétől függően a TCS lámpa is világíthat, amikor a rendszer működésbe lép. Ilyen esetekben általában leáll, amikor a tapadás helyreáll. Mivel a kipörgésgátló rendszerek általában átláthatóan működnek, ennek a kis fénynek a megvilágítása lehet az egyetlen utalás arra, hogy valaha is fennállt a kipörgés veszélye.
