A számítógépes portok minden számítástechnikai eszköz alapvető jellemzői. A portok biztosítják azokat a bemeneti és kimeneti interfészeket, amelyekre az eszköznek szüksége van a perifériákkal és a számítógépes hálózatokkal való kommunikációhoz.
A számítógépek legfontosabb portjait hálózatépítésre használják, mert nélkülük a számítógép teljesen elszigetelt lenne, és nem tudna önmagán kívül kommunikálni.
Fizikai portok
A port lehet fizikai vagy virtuális. A fizikai hálózati portok lehetővé teszik a kábelek csatlakoztatását számítógépekhez, útválasztókhoz, modemekhez és egyéb perifériás eszközökhöz. A portok valamilyen módon fizikailag csatlakoznak az alaplaphoz.
Számítógépes hálózati hardvereken többféle fizikai port áll rendelkezésre:
- Ethernet portok: Négyzet alakú csatlakozási pontok Ethernet-kábelekhez.
- USB-portok: Téglalap alakú csatlakozási pontok az USB-kábelekhez.
- Soros portok: Kerek alakú csatlakozási pontok soros kábelekhez.
A hálózatokat leszámítva a számítógépeken található egyéb portok közé tartoznak többek között a videóhoz (például HDMI vagy VGA), egerekhez és billentyűzetekhez (PS/2), FireWire-hez és eSATA-hoz csatlakozók.
Portok a vezeték nélküli hálózatban
Míg a vezetékes számítógépes hálózatok fizikai portokra és kábelekre támaszkodnak, a vezeték nélküli hálózatoknak nincs szükségük rájuk. A Wi-Fi hálózatok például rádiójel-sávokat jelölő csatornaszámokat használnak.
A vezetékes és a vezeték nélküli hálózat azonban keveredhet a fizikai számítógépes portokon keresztül. Például egy számítógép USB-portjához csatlakoztatott hálózati adapter a vezetékes számítógépet vezeték nélküli számítógéppé változtatja, így egy port segítségével áthidalja a szakadékot a két technológia között.
Internet Protokoll Portok
A virtuális portok az Internet Protocol (IP) hálózatok alapvető összetevői. Ezek a portok lehetővé teszik a szoftveralkalmazások számára a hardver erőforrások megosztását anélkül, hogy egymást zavarnák.
A számítógépek és útválasztók automatikusan kezelik a virtuális portjaikon keresztül haladó hálózati forgalmat. A hálózati tűzfalak biztonsági okokból bizonyos mértékben szabályozzák a forgalom áramlását az egyes virtuális portokon.
Az IP-hálózatokban ezek a virtuális portok 0-tól 65535-ig terjedő portszámok alapján épülnek fel. Például a 80-as port lehetővé teszi a webhelyek elérését a webböngészőn keresztül, a 21-es port pedig az FTP-hez van társítva.
Portokkal kapcsolatos problémák a számítógépes hálózatokban
A fizikai portok több okból is leállhatnak. A port meghibásodásának okai a következők:
- Tápfeszültség túlfeszültség (elektromos hálózatra fizikailag csatlakoztatott eszközök esetén).
- Vízkár.
- Belső hiba.
- A kábel érintkezői által okozott sérülés (például a kábelek túl erős behelyezése vagy a nem megfelelő típusú kábel csatlakoztatása egy porthoz).
A csapok sérülését leszámítva a port hardverének fizikai vizsgálata nem talál semmi nyilvánvaló hibát. Egy többportos eszköz (például hálózati útválasztó) egyik portjának meghibásodása nincs hatással a többi port működésére.
Egy fizikai port sebessége és specifikációs szintje sem határozható meg fizikai vizsgálattal. Egyes Ethernet eszközök például maximum 100 Mb/s sebességgel működnek, mások a Gigabit Ethernetet támogatják, de a fizikai csatlakozó mindkét esetben ugyanaz. Hasonlóképpen, egyes USB-csatlakozók a 3.0-s verziót támogatják, míg mások csak az USB 2.x-et vagy néha az USB 1.x-t támogatják.
A virtuális portokkal kapcsolatos leggyakoribb kihívás a hálózati biztonság. Az internetes támadók rendszeresen megvizsgálják a webhelyek, útválasztók és bármely más hálózati átjáró portjait. A hálózati tűzfal segít megvédeni ezeket a támadásokat azáltal, hogy korlátozza a hozzáférést a portokhoz a számuk alapján.
A leghatékonyabb működés érdekében a tűzfal általában túlzottan véd, és néha blokkolja a forgalmat, amelyet egy személy engedélyezni akart. A tűzfalak által a forgalom feldolgozására használt szabályok – például a porttovábbítási szabályok – beállításának módszerei bonyolultak lehetnek a nem szakemberek számára.
