A hálózati protokoll tartalmazza a hálózati eszközök közötti kommunikáció összes szabályát és konvencióját, beleértve az eszközök azonosításának és egymással való kapcsolatteremtésének módjait is. Vannak formázási szabályok is, amelyek meghatározzák, hogy az adatok hogyan legyenek csomagolva az elküldött és fogadott üzenetekbe.
Egyes protokollok üzenetnyugtázást és adattömörítést is tartalmaznak a megbízható és nagy teljesítményű hálózati kommunikáció érdekében.
A protokollokról
Protokollok nélkül az eszközök nem tudnák megérteni a hálózati kapcsolatokon keresztül egymásnak küldött elektronikus jeleket.
A számítógépes hálózatok modern protokolljai általában csomagváltási technikákat használnak az üzenetek csomagok formájában történő küldésére és fogadására, amelyek darabokra bontva vannak, amelyeket összegyűjtenek és újra összeállítanak a rendeltetési helyükön. Számítógépes hálózati protokollok százait fejlesztették ki, mindegyiket meghatározott célokra és környezetre tervezték.
Internet Protokollok
Az Internet Protokoll (IP) család egy sor kapcsolódó és széles körben használt hálózati protokollt tartalmaz. Az Internet Protokollon kívül a magasabb szintű protokollok, például a TCP, az UDP, a HTTP és az FTP, integrálódnak az IP-vel, hogy további lehetőségeket biztosítsanak.
Hasonlóan, az alacsonyabb szintű Internet Protokollok, mint például az ARP és az ICMP együtt léteznek az IP-vel. Általánosságban elmondható, hogy az IP-család magasabb szintű protokolljai olyan alkalmazásokkal működnek együtt, mint például a webböngészők, míg az alacsonyabb szintű protokollok hálózati adapterekkel és egyéb számítógépes hardverekkel.
Bottom Line
A vezeték nélküli hálózatok mindennapossá váltak a Wi-Fi, a Bluetooth és az LTE miatt. A vezeték nélküli hálózatokon való használatra tervezett hálózati protokolloknak támogatniuk kell a roaming mobileszközöket, és foglalkozniuk kell az olyan problémákkal, mint a változó adatsebesség és a hálózati biztonság.
Hálózati útválasztási protokollok
Az útválasztási protokollok speciális célú protokollok, amelyeket kifejezetten az internetes hálózati útválasztók számára terveztek. Az útválasztási protokoll képes azonosítani más útválasztókat, kezelni a hálózati üzenetek forrásai és célállomásai közötti útvonalakat (ún. útvonalakat), és dinamikus útválasztási döntéseket hozhat. A gyakori útválasztási protokollok közé tartozik az EIGRP, OSPF és BGP.
A hálózati protokollok megvalósítása
A modern operációs rendszerek beépített szoftverszolgáltatásokat tartalmaznak, amelyek támogatják egyes hálózati protokollokat. Az olyan alkalmazások, mint a webböngészők, olyan szoftverkönyvtárakat tartalmaznak, amelyek támogatják az alkalmazás működéséhez szükséges magas szintű protokollokat. Egyes alacsonyabb szintű TCP/IP és útválasztási protokollok esetében a támogatás közvetlen hardverben (szilícium lapkakészletekben) van megvalósítva a jobb teljesítmény érdekében.
A hálózaton keresztül továbbított és fogadott minden csomag bináris adatokat tartalmaz (egyeseket és nullákat, amelyek kódolják az egyes üzenetek tartalmát). A legtöbb protokoll minden csomag elejéhez egy kis fejlécet ad, hogy információkat tároljon az üzenet feladójáról és a célállomásáról. Egyes protokollok láblécet is adnak a végéhez. Mindegyik hálózati protokoll képes azonosítani a saját típusú üzeneteket, és feldolgozni a fejléceket és a lábléceket az eszközök közötti adatmozgatás részeként.
A hálózati protokollok azon csoportját, amelyek magasabb és alacsonyabb szinten együtt működnek, gyakran protokollcsaládnak nevezik. A hálózatépítéssel foglalkozó hallgatók hagyományosan megismerik az OSI-modellt, amely koncepcionálisan szervezi a hálózati protokollcsaládokat meghatározott rétegekbe tanítási célokra.
