A kHz a kilohertz rövidítése, és a frekvencia vagy a másodpercenkénti ciklus mérése. A digitális hang esetében ez a mérés leírja a másodpercenként felhasznált adatdarabok számát az analóg hang digitális formában történő megjelenítéséhez. Ezeket az adatdarabokat mintavételezési frekvenciának vagy mintavételi frekvenciának nevezzük.
Ezt a meghatározást gyakran összekeverik a digitális audio egy másik népszerű kifejezésével, a bitrátával (kbps-ben mérve). A két kifejezés közötti különbség azonban az, hogy a bitsebesség azt méri, hogy mennyi adatot vesznek minta másodpercenként (a darabok mérete), nem pedig a darabok számát (frekvencia).
A kHz-et néha mintavételezési frekvenciának, mintavételi intervallumnak vagy másodpercenkénti ciklusnak is nevezik.
Digitális zenei tartalmakhoz használt általános mintavételezési frekvencia
A digitális hang esetében a leggyakoribb mintavételezési frekvenciák a következők:
- 8 kHz beszédhez, hangoskönyvekhez és egyéb beszédanyagokhoz.
- 22 kHz digitalizált analóg mono felvételekhez, például bakelitlemezekhez és kazettás magnókhoz.
- 32 kHz zene és rádióállomások streameléséhez.
- 44,1 kHz az audio CD-k számára, és jellemzően a letöltött zenék de facto szabványa, beleértve az olyan népszerű formátumokat, mint az MP3, AAC, WMA, WAV és mások.
- 48 és 96 kHz nagyfelbontású berendezésekhez és professzionális hanghoz használatos.
A kHz határozza meg a hangminőséget?
Elméletileg minél nagyobb a kHz érték, annál jobb a hangminőség. Ez annak köszönhető, hogy több adatdarabot használnak az analóg hullámforma leírására. Ez általában igaz a digitális zene esetében, amely frekvenciák összetett keverékét tartalmazza. Ez az elmélet azonban összeomlik, ha más típusú analóg hangokkal, például beszéddel foglalkozunk.
A beszéd népszerű mintavételi frekvenciája 8 kHz-el alacsonyabb, mint az audio-CD minősége 44,1 kHz-en. Ennek az az oka, hogy az emberi hang frekvenciatartománya körülbelül 0,3-3 kHz. Ezt a példát szem előtt tartva a magasabb kHz nem mindig jelent jobb hangminőséget.
Sőt, ahogy a frekvencia olyan szintre emelkedik, amelyet a legtöbb ember nem hall (általában 20 kHz körül), ezek a nem hallható frekvenciák ennek ellenére befolyásolhatják a hangminőséget.
Ezt úgy tesztelheti, hogy olyan ultramagas frekvencián hallgat valamit, amelyet a hangeszköze támogat, de nem szabad hallania. Felszereltségétől függően előfordulhat, hogy kattanásokat, sípot és egyéb hangokat fog hallani.
Ezek a hangok azt jelentik, hogy a mintavételi frekvencia túl magasra van állítva. Vásárolhat különböző berendezéseket, amelyek támogatják ezeket a frekvenciákat, vagy csökkentheti a mintavételezési frekvenciát valami kezelhetőbbre, például 44,1 kHz-re.
