A Wi-Fi a 21. század legnépszerűbb vezeték nélküli hálózati protokollja lett. Míg más vezeték nélküli protokollok bizonyos helyzetekben jobban működnek, a Wi-Fi technológia támogatja az otthoni hálózatokat, az üzleti helyi hálózatokat és a nyilvános hotspot hálózatokat. Vannak, akik tévesen minden típusú vezeték nélküli hálózatot Wi-Fi-nek címkéznek, miközben a valóságban a Wi-Fi a számos vezeték nélküli technológia egyike.
A Wi-Fi előzményei és típusai
Az 1980-as években kifejlesztették a vezeték nélküli pénztárgépekhez tervezett WaveLAN technológiát, amelyet megosztottak az Institute of Electrical and Electronics Engineers hálózati szabványokért felelős csoportjával (Committee 802 néven). Ezt a technológiát az 1990-es években továbbfejlesztették, mígnem a bizottság 1997-ben kiadta a 802.11 szabványt.
A Wi-Fi kezdeti formája az 1997-es szabványból csak 2 Mb/s-os kapcsolatokat támogatott. Ezt a technológiát hivatalosan sem Wi-Fi néven ismerték kezdettől fogva; ezt a kifejezést néhány évvel később, népszerűségének növekedésével alkották meg. Egy iparági szabványcsoport azóta is továbbfejleszti a szabványt, és létrehozta a Wi-Fi új verzióinak családját, amelyek egymás után 802.11b, 802.11g, 802.11n, 802.11ac és így tovább. A kapcsolódó szabványok mindegyike képes kommunikálni egymással, bár az újabb verziók jobb teljesítményt és több funkciót kínálnak.
Wi-Fi hardver
Az otthoni hálózatokban általánosan használt vezeték nélküli szélessávú útválasztók Wi-Fi hozzáférési pontként szolgálnak (egyéb funkciókkal együtt). Hasonlóképpen, a nyilvános Wi-Fi hotspotok egy vagy több hozzáférési pontot használnak a lefedettségi területen belül.
Kis Wi-Fi rádiók és antennák vannak beágyazva az okostelefonokba, laptopokba, nyomtatókba és számos fogyasztói modulba, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek az eszközök hálózati kliensként működjenek. A hozzáférési pontok olyan hálózatnevekkel vannak konfigurálva, amelyeket az ügyfelek felfedezhetnek, amikor az elérhető hálózatokat keresik a területen.
Bottom Line
A hotspotok egyfajta infrastruktúra módú hálózat, amelyet nyilvános vagy mérős internet-hozzáférésre terveztek. Sok vezeték nélküli hotspot speciális szoftvercsomagokat használ a felhasználói előfizetések kezelésére, és ennek megfelelően korlátozza az internet-hozzáférést.
Wi-Fi hálózati protokollok
A Wi-Fi egy adatkapcsolati rétegbeli protokollból áll, amely több fizikai rétegbeli kapcsolat bármelyikén fut. Az adatréteg támogatja a speciális Media Access Control protokollt, amely ütközés-elkerülési technikákat (technikai nevén Carrier Sense Multiple Access with Collision Avoidance) használ, hogy segítsen kezelni sok, egyszerre kommunikáló klienst a hálózaton.
A Wi-Fi támogatja a televíziókhoz hasonló csatornák koncepcióját. Minden Wi-Fi csatorna meghatározott frekvenciatartományt alkalmaz a nagyobb jelsávokon belül (2,4 GHz vagy 5 GHz). Ez az architektúra lehetővé teszi a fizikai közelségben lévő helyi hálózatok számára, hogy anélkül kommunikáljanak egymással, hogy zavarják egymást. A Wi-Fi protokollok emellett tesztelik a két eszköz közötti jel minőségét, és szükség esetén csökkentik a kapcsolat adatsebességét a megbízhatóság növelése érdekében. A szükséges protokolllogika a gyártó által telepített speciális eszköz firmware-be van beágyazva.
Ha mélyebbre szeretne merülni e hálózati protokoll működésében, tekintse meg a további hasznos tényeket a Wi-Fi működéséről.
Gyakori problémák a Wi-Fi hálózatokkal
Egyetlen technológia sem tökéletes, és a Wi-Fi-nek megvannak a maga korlátai. A Wi-Fi-hálózatokkal kapcsolatos gyakori problémák a következők:
- Biztonság: A Wi-Fi hálózatokon keresztül küldött hálózati forgalom a szabad levegőn halad át, így hajlamos a leskelődésre. Az évek során többféle Wi-Fi biztonsági technológiát adtak a Wi-Fi-hez a probléma megoldása érdekében, bár egyesek jobban működnek, mint mások.
- Jel hatótávolsága: Egy vezeték nélküli hozzáférési ponttal rendelkező alap Wi-Fi hálózat legfeljebb néhány száz láb (100 méter vagy annál kevesebb) távolságot ér el bármely irányban. A Wi-Fi hálózat hatótávolságának bővítéséhez további, egymással kommunikációra konfigurált hozzáférési pontok telepítése szükséges, ami költségessé és nehezen támogathatóvá válik, különösen kültéren. Más vezeték nélküli protokollokhoz hasonlóan a jelinterferencia (más vezeték nélküli eszközöktől vagy fizikai akadályoktól, például falaktól) csökkentheti a Wi-Fi hatótávolságát és általános megbízhatóságát.
