A Mac OS X és macOS operációs rendszerei többféle típusú parancsikont támogatnak a fájlokhoz és mappákhoz. A parancsikon hivatkozások megkönnyítik a fájlrendszer mélyén eltemetett objektumokhoz való navigálást. A Mac gépek három típusú hivatkozást támogatnak:
- Álnevek
- Szimbolikus linkek
- Kemény linkek
Mindhárom típusú hivatkozás parancsikon egy eredeti fájlrendszer-objektumhoz. A fájlrendszer-objektum általában egy fájl a Mac számítógépen, de lehet mappa, meghajtó vagy hálózati eszköz is.
Áttekintés az álnevekről, szimbolikus hivatkozásokról és kemény hivatkozásokról
A hivatkozások kisméretű fájlok, amelyek egy másik fájlobjektumra hivatkoznak. Amikor a rendszer egy hivatkozási hivatkozással találkozik, beolvassa a fájlt, amely információkat tartalmaz az eredeti objektum helyéről, majd megnyitja az objektumot. Ez többnyire anélkül történik, hogy a felhasználó felismerné, hogy valamilyen hivatkozással találkozott. Mindhárom típusú link átláthatónak tűnik az azokat használó felhasználó vagy alkalmazás számára.
Ez az átlátszóság lehetővé teszi a hivatkozások számos különböző célra történő használatát. Az egyik leggyakoribb az, hogy kényelmesen hozzáférünk egy fájlhoz vagy mappához, amely a fájlrendszer mélyén van eltemetve. Például előfordulhat, hogy a Dokumentumok mappában könyvelési mappát hozott létre a banki kivonatok és egyéb pénzügyi információk tárolására. Ha gyakran használja ezt a mappát, létrehozhat egy álnevet, és elhelyezheti az asztalon. Ahelyett, hogy a Finder segítségével navigálna több mappaszinten a könyvelési mappa eléréséhez, kattintson az asztali álnevére. Az álnév közvetlenül a mappához és a hozzá tartozó fájlokhoz viszi, rövidre zárva a hosszú navigációs folyamatot.
A fájlrendszer-parancsikonok másik gyakori felhasználási módja az, hogy ugyanazokat az adatokat több helyen használják anélkül, hogy az adatokat meg kellene másolni, vagy az adatokat szinkronizálni kellene.
Visszatérve a könyvelési mappa példájához, előfordulhat, hogy van egy alkalmazás, amelyet a tőzsdei választások nyomon követésére használ, és az alkalmazásnak egy előre meghatározott mappában kell tárolnia az adatfájlokat. Ahelyett, hogy átmásolná a könyvelési mappát egy másik helyre, és aggódna a két mappa szinkronban tartása miatt, létrehozhat egy álnevet vagy egy szimbolikus hivatkozást. Ily módon a tőzsdei kereskedési alkalmazás látja az adatokat a saját mappájában, de hozzáfér a könyvelési mappájában tárolt adatokhoz.
Mindhárom típusú parancsikon olyan módszer, amellyel a Mac fájlrendszerében lévő objektumokat az eredeti helyétől eltérő helyről lehet elérni. Minden típusú parancsikon egyedi funkciókkal rendelkezik, amelyek bizonyos felhasználási célokra jobban megfelelnek, mint másoknak.
Álnevek
Az alias a legrégebbi és legnépszerűbb parancsikon a Mac számára. A gyökerei a System 7-ig nyúlnak vissza. A legtöbb Mac-felhasználó tudja, hogyan kell álneveket létrehozni és hogyan kell használni őket.
Az álnevek létrehozása és kezelése a Finder szintjén történik, ami azt jelenti, hogy ha terminált vagy nem Mac-alkalmazást (például sok UNIX-alkalmazást és segédprogramot) használ, az alias nem fog működni. Az OS X és a macOS az álneveket kis adatfájloknak tekinti, amelyek azok, de nem tudják, hogyan értelmezzék a bennük lévő információkat.
Ez hátránynak tűnhet, de az álnevek a legerősebbek a három típusú parancsikon közül. A Mac-felhasználók és alkalmazások számára az álnevek a legsokoldalúbb billentyűparancsok is.
Amikor létrehoz egy álnevet egy objektumhoz, a rendszer létrehoz egy kis adatfájlt, amely tartalmazza az objektum aktuális elérési útját, valamint az objektum inode nevét. Az egyes objektumok inode-neve egy hosszú számsor, amely független az objektumnak adott névtől, és garantáltan egyedi lesz a Mac által használt bármely kötetre vagy meghajtóra vonatkozóan.
Az aliasfájl létrehozása után tetszőleges alkalommal áthelyezheti azt a Mac fájlrendszerének bármely helyére, és továbbra is az eredeti objektumra mutat. Ez okos, de az álnevek egy lépéssel tovább viszik a koncepciót.
Az alias áthelyezése mellett az eredeti elemet is bárhová áthelyezheti a Mac fájlrendszerében. Az álnév továbbra is képes megtalálni a fájlt. Az álnevek végrehajthatják ezt a látszólag varázstrükköt, mert tartalmazzák az eredeti elem inode nevét. Mivel minden elem inode neve egyedi, a rendszer mindig megtalálja az eredeti fájlt, függetlenül attól, hogy hova helyezi el.
A folyamat a következőképpen működik: Amikor hozzáfér egy álnévhez, a rendszer ellenőrzi, hogy az eredeti elem az alias fájlban tárolt elérési úton van-e. Ha igen, akkor a rendszer hozzáfér, és ennyi. Ha az objektum elköltözött, a rendszer olyan fájlt keres, amelynek az inode neve megegyezik az alias fájlban tárolt névvel. Ha talál egy megfelelő inode nevet, a rendszer csatlakozik az objektumhoz.
A fájlálnév létrehozása egyszerű. Válassza ki a fájl nevét a Finder ablakban, koppintson a fogaskerék ikonra, majd válassza a Alias létrehozása lehetőséget.
Szimbolikus linkek
A szimbolikus hivatkozások (vagy szimbolikus hivatkozások) és a merev hivatkozások kevésbé gyakoriak, és bizonyos szintű kényelmet igényelnek a Terminal alkalmazásban.
A szimbolikus hivatkozás egyfajta parancsikon, amely a UNIX és Linux fájlrendszerek része. Mivel az OS X és a macOS a UNIX tetejére épül, teljes mértékben támogatják a szimbolikus hivatkozásokat. A szimbolikus hivatkozások hasonlítanak az álnevekhez, mivel kis fájlok, amelyek az eredeti objektum elérési útját tartalmazzák. Az álnevekkel ellentétben azonban a szimbolikus hivatkozások nem tartalmazzák az objektum inode nevét. Ha áthelyezi az objektumot egy másik helyre, a szimbolikus hivatkozás megszakad, és a rendszer nem találja az objektumot.
Ez gyengeségnek tűnhet, de egyben erősség is. Mivel a szimbolikus hivatkozások elérési útja alapján találnak meg egy objektumot, ha egy objektumot lecserél egy másik objektumra, amely ugyanazt a nevet viseli és ugyanazon a helyen található, a szimbolikus hivatkozás továbbra is működik. Ez természetessé teszi a szimbolikus hivatkozásokat a verzióvezérléshez. Például létrehozhat egy egyszerű verzióvezérlő rendszert egy MyTextFile nevű szövegfájlhoz. Mentheti a fájl régebbi verzióit számmal vagy dátummal, például Szövegfájl2-vel, a fájl jelenlegi verzióját pedig MyTextFile néven.
Kemény linkek
A szimbolikus hivatkozásokhoz hasonlóan a merev hivatkozások is az alapul szolgáló UNIX fájlrendszer részét képezik. A merev hivatkozások kis fájlok, amelyek az álnevekhez hasonlóan tartalmazzák az eredeti elem inode nevét. Az álnevekkel és szimbolikus hivatkozásokkal ellentétben a merev hivatkozások nem tartalmazzák az eredeti objektum elérési útját. Általában kemény hivatkozást használ, ha azt szeretné, hogy egyetlen fájlobjektum több helyen is megjelenjen. Ellentétben az álnevekkel és a szimbolikus hivatkozásokkal, nem törölheti az eredeti, merev hivatkozású objektumot a fájlrendszerből anélkül, hogy először eltávolítaná az összes hozzá mutató hivatkozást.
