A számítógépes audio alapjai: Csatlakozók

Tartalomjegyzék:

A számítógépes audio alapjai: Csatlakozók
A számítógépes audio alapjai: Csatlakozók
Anonim

A legtöbb asztali számítógépes rendszer nem tartalmaz beépített hanglejátszási berendezést, és a legtöbb laptop korlátozott hangszóróképességet kínál. Az a mechanizmus, amellyel a hang a számítógépes rendszerről a külső hangszórókra kerül, különbséget tesz a tiszta, éles hang és a zaj között.

Mini-jackek

Image
Image

A mini-jack a számítógépes rendszer és a hangszórók vagy sztereó berendezés közötti összekapcsolás leggyakoribb formája. Ugyanazokat a 3,5 mm-es csatlakozókat használja, mint a hordozható fejhallgatóknál.

Méretük mellett a mini-aljzatokat széles körben használják audiokomponensekhez. A hordozható audió ezeket évek óta használja, így a fejhallgatók, külső mini-hangszórók és erősített hangszórók széles skálája kompatibilis a számítógépes hanggal. Lehetőség van arra is, hogy egy mini-jack csatlakozót az otthoni sztereó berendezések szabványos RCA-csatlakozóivá alakítsanak át egy egyszerű kábellel.

A mini-aljzatoknak azonban nincs dinamikus tartománya. Minden mini-jack csak két csatorna vagy hangszóró jelét tudja továbbítani. Az 5.1-es térhangzás esetén három mini-jack kábel viszi a jelet a hat audiocsatornához.

RCA csatlakozók

Image
Image

Az RCA-csatlakozó már régóta az otthoni sztereó összeköttetések szabványa. Mindegyik csatlakozó egyetlen csatorna jelét hordozza. Tehát a sztereó kimenethez két RCA csatlakozós kábel szükséges. Mióta olyan régóta használatban vannak, sokat fejlődtek a minőségük.

A legtöbb számítógépes rendszer nem rendelkezik RCA-csatlakozóval. A csatlakozó mérete nehézkes, és a PC-kártyahely korlátozott helye miatt sokakat nem lehet használni. Általában négynél több nem tartózkodhat egyetlen PC-nyílásban. Az 5.1-es térhatású hangkonfiguráció hat csatlakozót igényel. Mivel a legtöbb számítógép nem csatlakozik otthoni sztereó rendszerhez, a gyártók általában inkább a mini-jack csatlakozókat választják.

Digitális koax

Image
Image

Az analóg és digitális jelek közötti folyamatos átalakítás torzítást okoz a hangban. Ennek eredményeként új digitális interfészek jöttek létre a CD-lejátszók impulzuskód-modulációs jeleihez a DVD-lejátszók Dolby Digital és DTS csatlakozásaihoz. A digitális koax a digitális jel átvitelének két módszerének egyike.

A digitális koax ugyanúgy néz ki, mint egy RCA-csatlakozó, de nagyon eltérő jelet visz át rajta. A kábelen áthaladó digitális jel egy komplett többcsatornás térhatású jelet csomagol egyetlen digitális adatfolyamba a kábelen keresztül, amely hat különálló analóg RCA csatlakozót igényel. Nagyon hatékonysá teszi a digitális koaxot.

A digitális koaxiális csatlakozó használatának hátránya, hogy a számítógéphez csatlakoztatott berendezésnek is kompatibilisnek kell lennie. Jellemzően vagy egy erősített hangszórórendszerre van szükség digitális dekóderekkel, vagy egy házimozi-vevőre a dekóderekkel. Mivel a digitális koax különböző kódolt adatfolyamokat is hordozhat, az eszköznek automatikusan fel kell ismernie a jel típusát. Ez a képesség megemeli a csatlakozó berendezések árát.

Digitális optikai (SPD/IF vagy TOSLINK)

Image
Image

Egy optikai csatlakozó – amelyet néha SPD/IF-nek (Sony/Philips digitális interfész) is neveznek – a digitális jelet száloptikai kábelen továbbítja a jel integritásának megőrzése érdekében. Ezt az interfészt végül szabványosították TOSLINK-kábellel és csatlakozóval.

A TOSLINK csatlakozók a jelenleg elérhető legtisztább jelátviteli formát biztosítják, de vannak korlátozások. Először is speciális optikai kábelekre van szükség, amelyek drágábbak, mint a koax kábelek. Másodszor, a fogadó berendezésnek el kell fogadnia a TOSLINK csatlakozót, ami ritka az erősített számítógép-hangszóró készleteknél.

USB

Image
Image

Az univerzális soros busz szabványos csatlakozási forma a legtöbb PC-perifériához, beleértve a fejhallgatókat, fejhallgatókat és még hangszórókat is.

A hangszórókhoz USB-csatlakozót használó eszközök egyben hangkártya-eszközként is szolgálnak. Ahelyett, hogy az alaplap vagy a hangkártya renderelné és átalakítaná a digitális jeleket hanggá, a digitális jelek az USB audioeszközre kerülnek, majd ott dekódolják. Ez a megközelítés kevesebb csatlakozást igényel, de jelentős hátrányai is vannak – például előfordulhat, hogy a hangszórók hangkártya-funkciói nem támogatják a jobb minőségű hanghoz, például a 24 bites 192 kHz-es hanghoz szükséges megfelelő dekódolási szinteket.

Ajánlott: