Egy adatbázis-kezelő rendszer kezeli az adatbázis minden elsődleges szempontját, beleértve az adatkezelés kezelését, a felhasználói hitelesítést, valamint az adatok beszúrását vagy kibontását. A DBMS határozza meg az úgynevezett adatsémát vagy azt a struktúrát, amelyben az adatokat tárolják.
A relációs adatbázis-kezelő rendszerek (RDBMS) a táblák és kapcsolatok relációs modelljét valósítják meg.
Az adatbázis-kezelő rendszerek háttere
A DBMS kifejezés az 1960-as évek óta létezik, amikor az IBM kifejlesztette az első DBMS-modellt Information Management System néven, amelyben az adatokat hierarchikus fastruktúrában tárolták a számítógépen. Az egyes adatok csak a szülő- és a gyermekrekordok között voltak összekapcsolva.
Az adatbázisok következő generációja a hálózati DBMS rendszerek voltak, amelyek megpróbálták megoldani a hierarchikus tervezés néhány korlátját az adatok közötti egy-a többhez kapcsolat beépítésével. Ez az 1970-es évekbe vezetett, amikor az IBM Edgar F. Coddja megalkotta a relációs adatbázis-modellt, a ma ismert előfutárát.
A modern relációs adatbázis-kezelő rendszer jellemzői
A relációs adatbázis-kezelő rendszerek a táblák és kapcsolatok relációs modelljét valósítják meg. A mai relációs DBMS-ek elsődleges tervezési kihívása az adatok integritásának fenntartása, amely védi az adatok pontosságát és konzisztenciáját, az adatokra vonatkozó korlátozások és szabályok sorozata révén, hogy elkerüljék a duplikációt vagy adatvesztést.
A DBMS-ek az adatbázishoz való hozzáférést is különböző szinteken végrehajtott jogosultságokkal szabályozzák. Például a vezetők vagy adminisztrátorok hozzáférhetnek olyan adatokhoz, amelyeket más alkalmazottak nem láthatnak, vagy jogosultak az adatok szerkesztésére, miközben egyes felhasználók csak megtekinthetik azokat.
A legtöbb DBMS a Structured Query Language-t használja, amely parancsfájlt biztosít az adatbázissal való interakcióhoz. Valójában még ha az adatbázis grafikus felületet is biztosít, amely lehetővé teszi a felhasználók számára az adatok egyszerű megtekintését, kiválasztását, szerkesztését vagy más módon történő kezelését, az SQL ezeket a feladatokat a háttérben hajtja végre.
Példák DBMS-ekre
A szükséges adatbázis kiválasztása összetett feladat. Az Oracle, a Microsoft SQL Server és az IBM DB2 uralja a csúcskategóriás relációs DBMS-piacot, és mindegyik ésszerű választás összetett és nagy adatrendszerekhez. Kis szervezetek vagy otthoni használatra a népszerű adatbázis-kezelő rendszerek a Microsoft Access és a FileMaker Pro.
A közelmúltban más, nem relációs DBMS-ek népszerűsége nőtt. Ezek a NoSQL változat, amelyben egy rugalmasabb struktúra váltja fel az RDBM-ek mereven meghatározott sémáját. Ezek hasznosak nagyon nagy, sokféle adattípust tartalmazó adatkészletek tárolására és kezelésére. Ezen a téren a főbb szereplők közé tartozik a MongoDB, a Cassandra, a HBase, a Redis és a CouchDB.
