Az SNMP egyszerű hálózatkezelési protokollt jelent. Ez egy kliens-szerver protokoll, amelyet a hálózati rendszergazdák arra használnak, hogy információkat gyűjtsenek a hálózati kapcsolókról, nyomtatókról, telefonokról és a hálózathoz csatlakoztatott egyéb eszközökről (más néven SNMP-ügynökökről).
Az SNMP alapértelmezés szerint nincs engedélyezve a Windows 10 rendszerben. A Microsoft azt javasolja, hogy a rendszergazdák inkább a Common Information Model (CIM) használatát használják.
Mit jelent az SNMP a hálózatépítésben?
Az SNMP egy kliens-szerver protokoll. Ez azt jelenti, hogy a hálózati rendszergazdáknak telepíteniük és konfigurálniuk kell egy SNMP-kiszolgálót, amelyet menedzsernek neveznek, és amely folyamatosan részletes információkat gyűjt a hálózaton lévő SNMP-eszközökről.
Az SNMP-kiszolgálók információkat gyűjtenek és tárolnak az összes SNMP-ügynökről. Ez a hálózatkezelési protokoll megkönnyíti a valós idejű információk gyűjtését ezekről az eszközökről anélkül, hogy túlzott hálózati forgalmat generálna.
Az SNMP-ügynökök olyan hálózathoz csatlakoztatott eszközök, amelyek támogatják az SNMP-hálózatfigyelést. Tipikus SNMP-ügynökök:
- Számítógépek
- Nyomtatók
- Hálózati kapcsolók
- Vezeték nélküli hozzáférési pontok
- VoIP telefonok
- IP időórák
Az SNMP működése
Minden SNMP-ügynök, a gyártótól függően, rendelkezik egy listával azokról az objektumokról, amelyekről a hálózati rendszergazdák információkat gyűjthetnek az SNMP-parancsok használatával kapcsolatban az információk eléréséhez. Az adatok fastruktúrába vannak rendezve az SNMP-kiszolgálón a következőképpen:
- Management Information Base (MIB): Ez a legfelső szintű csoport, amely bizonyos típusú eszközöket (például nyomtatókat vagy számítógépeket) rendszerezve tart.
- Csomópont: Minden MIB-en belül vannak egyedi csomópontok, amelyek a hálózat egyes eszközeit képviselik.
- Object Identifier (OID): Ez az a konkrét cím, amelyet a hálózati rendszergazdák a MIB-en belüli egyes csomópontok eléréséhez használnak. Az OID lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy parancsokat adjanak ki, hogy információkat kérjenek egy csomópontról.
Az SNMP-szerverrel rendelkező eszközök megfigyelésének egyetlen követelménye, hogy az eszköz kompatibilis legyen az SNMP protokollal. Sok eszközön, például a VoIP telefonokon és nyomtatókon alapértelmezés szerint engedélyezve van az SNMP. Más eszközökön, például Windows 10 rendszerű számítógépeken manuálisan kell engedélyezni. Az SNMP engedélyezésére vonatkozó utasításokat az eszköz kézikönyvében találja.
Mi az SNMP csapda?
Az SNMP protokoll fő előnye, hogy kis hálózati sávszélességet fogyaszt. Ezt az úgynevezett csapdán keresztül teszi.
Egy tipikus kliens-szerver rendszerben a szerver minden alkalommal lekérdezhet vagy kérhet információkat a hálózat számos eszközétől, amikor frissítenie kell egy központi adatbázist. Mivel azonban a legtöbb hálózat nagyszámú eszközzel rendelkezik, amelyek nagy mennyiségű információt szolgáltatnak, nem lenne praktikus, ha a szerver folyamatosan lekérdezné ezeket az eszközöket. Ez súlyosan rontaná a hálózati teljesítményt.
Ehelyett a hálózat minden SNMP-eszköze automatikusan rögzíti az információkat, és kérés nélkül elküldi az SNMP-kezelőnek. A kommunikáció általában a következőképpen zajlik egy SNMP kliens-szerver modellben:
- Az SNMP-ügynökök rögzítik az eseményeket, és kéretlen frissítéseket küldenek az SNMP-kezelőnek.
- Az SNMP-menedzserek automatikusan válaszolhatnak a csapdaeseményekre további információkért való automatikus nyomon követési kérésekkel.
- A hálózati rendszergazdák az SNMP-kezelőt használhatják az eszközök kézi lekérdezésére hibaelhárítás vagy kezelés céljából.
Ez a megközelítés lehetővé teszi nagy mennyiségű információ figyelését és kezelését anélkül, hogy negatívan befolyásolná a hálózatot.
Az SNMP trap engedélyezéséhez Windows 10 rendszeren nyissa meg a Settings részt, és lépjen az Alkalmazások és szolgáltatások > Opcionális szolgáltatások > Adjon hozzá egy szolgáltatást, majd keresse meg a Simple Network Management Protocol (SNMP).
Alap SNMP-parancsok
Miután egy SNMP-szerver konfigurálva van, és az ügynökök jelen vannak a hálózaton, a hálózati rendszergazdák a hálózatfigyelő eszközkészletük részeként egy sor parancs közül választhatnak. Íme néhány a leggyakrabban használt SNMP-parancsok közül:
- GET: Egy vagy több figyelt érték lekérése.
- GET NEXT: A következő OID értékének lekérése az eszköz MIB fájában.
- TÖMEGTETÉS: Húzza ki az adatértékek nagy gyűjteményét.
- SET: Rendeljen értéket egy változóhoz az eszközön.
A felügyelt eszköztől függően eszközspecifikus SNMP-parancsok is léteznek. Például egy hálózati kapcsoló figyelésekor a rendszergazdák a következő parancsokhoz férhetnek hozzá:
- Terminál konfigurálása: Helyezze a parancssort globális konfigurációs módba.
- Show Running-Config: Adjon meg egy listát, amely megerősíti az összes konfigurációs bejegyzést.
- Másolás Running-Config Startup-Config: Mentse el az éppen futó konfigurációt, hogy a kapcsoló újraindulásakor ugyanazt a konfigurációt használja.
Az eszközgyártók dokumentációt biztosítanak az elérhető SNMP-parancsok könyvtáráról és a parancsok használatáról, ezért tekintse meg a gyártó webhelyén található felhasználói kézikönyvet.
