Az otthoni felhasználók számára a Network Attached Storage (NAS) növekvő népszerűsége azt tükrözi, hogy a technológia két igényt is áthidal: a NAS privát felhőszerverként működhet, miközben megvédi az Ön adatait. Ez a Network Attached Storage áttekintése elmagyarázza, hogyan kezdődött a NAS, és hogyan működik ma.
Használhat NAS tárolóeszközöket Linux, Windows és Mac számítógépekkel.
Hogyan fejlődött a tárhely
A számítógépes forradalom első éveiben a hajlékonylemez-meghajtókat széles körben használták adatfájlok megosztására. Ma azonban az átlagember tárhelyszükséglete jóval meghaladja a floppy-kapacitást. A vállalkozások egyre nagyobb számú elektronikus dokumentumot és prezentációs készletet tartanak fenn, beleértve a videoklipeket is. Az otthoni számítógép-felhasználóknak az MP3 zenei fájlok és a JPEG képek megjelenésével szintén sokkal nagyobb és kényelmesebb tárhelyre van szükségük.
A központi fájlszerverek alapvető kliens/szerver hálózati technológiákat használnak ezen adattárolási problémák megoldására. A legegyszerűbb formában a fájlszerver olyan számítógépből vagy munkaállomás hardveréből áll, amely olyan hálózati operációs rendszert futtat, amely támogatja az ellenőrzött fájlmegosztást. A szerverbe telepített merevlemezek gigabájtnyi helyet biztosítanak lemezenként, az ezekhez a szerverekhez csatlakoztatott szalagos meghajtók pedig tovább bővíthetik ezt a kapacitást.
A fájlszerverek nagy múltra tekintenek vissza, de sok otthon, munkacsoport és kisvállalkozás nem indokolja, hogy egy teljesen általános célú számítógépet viszonylag egyszerű adattárolási feladatokra szenteljenek. Itt jön képbe a NAS.
Kevésbé igényes tárolási igényekhez külső merevlemezek is választhatók.
Mi az a NAS?
A NAS megkérdőjelezi a hagyományos fájlszerver megközelítést azáltal, hogy kifejezetten adattárolásra tervezett rendszereket hoz létre. Ahelyett, hogy egy általános célú számítógéppel kezdenék, és abból az alapból konfigurálnák vagy eltávolítanák a szolgáltatásokat, a NAS-tervek a fájlátvitel támogatásához és a szolgáltatások alulról felfelé történő hozzáadásához szükséges csupasz összetevőkkel kezdődnek.
A többi fájlszerverhez hasonlóan a NAS is kliens/szerver elrendezést követ. Egyetlen hardvereszköz, amelyet gyakran NAS-doboznak vagy NAS-fejnek neveznek, interfészként szolgál a NAS és a hálózati kliensek között. Ezek a NAS-eszközök nem igényelnek monitort, billentyűzetet vagy egeret. Általában beágyazott operációs rendszert futtatnak, nem pedig teljes értékű hálózati operációs rendszert. Egy vagy több lemez- (és esetleg szalag-) meghajtó csatlakoztatható számos NAS-rendszerhez a teljes kapacitás növelése érdekében. Az ügyfelek azonban mindig a NAS-fejhez csatlakoznak, nem pedig az egyes tárolóeszközökhöz.
Az ügyfelek általában Ethernet-kapcsolaton keresztül érik el a NAS-t. A NAS egyetlen "csomópontként" jelenik meg a hálózaton, amely a fejeszköz IP-címe.
A NAS képes tárolni minden olyan adatot, amely fájlok formájában jelenik meg, mint például az e-mail postafiókok, a webtartalom, a távoli rendszer biztonsági mentései stb. Összességében a NAS párhuzamosan használja a hagyományos fájlszervereket.
NAS rendszerek a megbízható működésre és az egyszerű adminisztrációra törekednek. Gyakran tartalmaznak beépített funkciókat, például lemezterület-kvótákat, biztonságos hitelesítést vagy e-mailes figyelmeztetések automatikus küldését hiba észlelése esetén.
NAS-protokollok
A NAS-fejjel való kommunikáció TCP/IP-n keresztül történik. Pontosabban, az ügyfelek a TCP/IP-re épülő magasabb szintű protokollok bármelyikét használják (az OSI modellben az alkalmazás vagy a hetedik réteg protokollja).
A NAS-hoz leggyakrabban társított két alkalmazásprotokoll a Sun Network File System (NFS) és a Common Internet File System (CIFS). Mind az NFS, mind a CIFS kliens/szerver módban működik. Mindkettő sok évvel megelőzte a modern NAS-t; ezeknek a protokolloknak az eredeti munkája az 1980-as években történt.
Az NFS-t eredetileg a UNIX rendszerek közötti LAN-on keresztüli fájlok megosztására fejlesztették ki. Az NFS támogatása hamarosan nem UNIX rendszerekkel is bővült; azonban manapság a legtöbb NFS-kliens olyan számítógép, amely a UNIX operációs rendszer bizonyos ízeit futtatja.
A CIFS korábban Server Message Block (SMB) néven volt ismert. Az SMB-t az IBM és a Microsoft fejlesztette ki, hogy támogassa a fájlmegosztást DOS-ban. Ahogy a protokoll széles körben elterjedt a Windows rendszerben, a név CIFS-re változott. Ugyanez a protokoll ma is megjelenik a UNIX rendszerekben a Samba csomag részeként.
Sok NAS-rendszer támogatja a Hypertext Transfer Protocolt (HTTP) is. Az ügyfelek gyakran tölthetnek le fájlokat webböngészőjükben olyan NAS-ról, amely támogatja a HTTP-t. A NAS rendszerek a HTTP-t is gyakran használják hozzáférési protokollként a webalapú adminisztratív felhasználói felületekhez.
