Ahogy a 3D-s HDTV-k nem fogták meg a fogyasztókat, ahogy azt a gyártók remélték, a 3D-s számítógép-megjelenítők valószínűleg a belátható jövőben is a niche-luxus maradnak. Ennek ellenére a 3D-s számítógép-monitorok megváltoztathatják az orvostudomány és az építészet területén.
A cikkben található információk nagyjából egy számítógépes hardvertípusra vonatkoznak.
3D kijelzők vs. 3D grafika
A 3D grafika nem jelent újdonságot a személyi számítógépek világában. A 3D grafika egy háromdimenziós világot képvisel kétdimenziós kijelzőn. Míg a nézők érzékelik a tárgyak közötti mélységet, ez nem különbözik egy kétdimenziós televíziós műsor vagy film nézésekor.
A 3D kijelzőket viszont úgy tervezték, hogy a sztereoszkópikus látás segítségével a mélységet szimulálják, két különböző képet jelenítenek meg, így a néző szeme egyetlen 3D képként értelmezi a képeket. A kijelzők kétdimenziósak, de az agy háromdimenziós mélységet érzékel.
A 3D számítógépes kijelzők típusai
A 3D megjelenítés leggyakoribb típusa a zártechnológián alapul, amely speciális LCD-szemüveget használ két kép szinkronizálására. Ezt a technológiát speciális hardvereken keresztül sok éve használják számítógépekkel. Mostantól lehetőség nyílik 3D képek készítésére nagyobb felbontásban, nagyobb frissítési gyakoriság mellett. Egyes virtuális valóság szemüvegek, mint például az Oculus Rift és a PlayStation VR, ugyanúgy képesek 3D effektusokat produkálni, ha külön képeket jelenítenek meg minden szem számára.
Az autosztereoszkópikus 3D kijelzőkhöz nincs szükség szemüvegre. Ehelyett ezek a 3D-s kijelzők egy speciális szűrőt, úgynevezett parallaxisgátot használnak, amelyet az LCD-filmbe építettek. Ha engedélyezve van, az LCD-ről érkező fény különböző szögekből eltérően terjed. Emiatt a kép kissé eltolódik az egyes szemek között, ami mélységérzetet kelt. Ez a technológia az olyan kisméretű kijelzőkhöz a legalkalmasabb, mint a Nintendo 3DS.
A legújabb 3D-s megjelenítési technológia, az úgynevezett volumetrikus 3D, valószínűleg egy ideig nem fog bekerülni a fogyasztói termékek közé. A térfogati kijelzők egy sor lézert vagy forgó LED-et használnak a kép háromdimenziós térben történő megjelenítésére. Ennek a technológiának jelentős korlátai vannak, beleértve a nagy kijelzőméretet, a színek hiányát és a magas költségeket.
Ki hasznot húznak a 3D-s kijelzőkből?
Van néhány 3D-s számítógép-kijelző, amely támogatja a 3D-s filmeket és videojátékokat. Azonban nem sok játék vagy film van 3D-re optimalizálva, ezért nem éri meg a befektetést, hacsak nincs egy adott film vagy játék, amelyet 3D-ben kell látnia. Előfordulhat, hogy a 3D minősége még ebben az esetben sem felel meg az elvárásoknak.
A szórakoztatóiparon kívül a 3D számítástechnika legnagyobb jótevői valószínűleg az orvosok, tudósok és mérnökök lesznek. Az orvosi szkennerek 3D képeket készítenek az emberi testről a diagnózis céljából, de a sztereoszkópikus 3D kijelző lehetővé teszi az orvosok számára, hogy teljes képet kapjanak. A tervezők 3D-s kijelzőket használhatnak épületek vagy objektumok renderelésére. Bár a 3D-s számítógép-monitorok egyhamar nem lesznek minden otthonban, ezek a monitorok valószínűleg több laboratóriumban és egyetemen fognak megjelenni.
Problémák a 3D kijelzőkkel
Még a 3D technológiák mellett is, a lakosság egy része nem képes fizikailag 3D képeket látni. Vannak, akik kétdimenziós képet látnak, míg mások fejfájást vagy tájékozódási zavart tapasztalnak. Egyes 3D-s kijelzők gyártói figyelmeztetéseket helyeznek el termékeiken, hogy ne hosszabb ideig használják ezeket a hatásokat.
A többletköltségeken és a perifériákon kívül a 3D-s számítógép-monitorok széles körű elterjedésének legjelentősebb akadálya az, hogy a legtöbb számítógéppel kapcsolatos feladathoz nincs szükség 3D-s kijelzőre. A 3D-s megjelenítés például nem hasznos, ha cikket olvas az interneten, vagy táblázatban dolgozik.
