A csatornánkénti watt (WPC) besorolás mindig kiemelkedik az erősítők, sztereó készülékek és házimozi-vevők hirdetéseiben és termékleírásaiban. Az a felfogás, hogy több watt jobb, ha több watt több hangerőt jelent. De ez nem feltétlenül igaz.
A megadott teljesítménybesorolások megtévesztőek lehetnek
Ami az erősítő teljesítményét illeti, különösen a térhatású hangvevők esetében, akkor nem lehet névértékre venni a gyártó által az erősítő teljesítményére vonatkozó nyilatkozatokat. Alaposabban meg kell vizsgálnia, mire alapozzák kijelentéseiket.
Például az 5.1 vagy 7.1 csatornás konfigurációjú házimozi-vevőkészülékeknél a megadott watt-kimeneti specifikációt akkor határozzák meg, amikor az erősítő egyszerre egy vagy két csatornát hajt meg? Vagy a specifikáció akkor van meghatározva, ha az összes csatorna egyidejű hajtása?
Ezenkívül a mérést 1 kHz-es teszthanggal vagy 20 Hz-20 kHz-es teszthangokkal végezték?
A megadott teljesítménybesorolások nullázása
Amikor csatornánként 100 wattos erősítő teljesítményt lát 1 kHz-en (ez a szabványos középfrekvenciás referencia) egy csatorna meghajtása mellett, akkor a valós wattos kimenet, ha mind az öt vagy hét csatorna Az összes frekvencián egyidejűleg működik alacsonyabb, esetleg 30-40 százalékkal alacsonyabb.
Jobb, ha a mérést két csatorna vezérelte, és az 1 kHz-es hang helyett 20 Hz-től 20 kHz-ig terjedő hangokat használ. Ezek jelentik a legszélesebb frekvenciatartományt, amelyet az ember hallhat. Ez azonban nem veszi figyelembe az erősítő kimeneti teljesítményét, ha minden csatorna meg van hajtva.
A házimozi-vevőkészülékben nem minden csatorna igényel egyidejűleg azonos teljesítményt. A hangtartalom változásai bármikor befolyásolják az egyes csatornákra vonatkozó követelményeket.
Például egy film hangsávjának olyan részei vannak, ahol csak az elülső csatornákra lehet szükség jelentős teljesítmény kibocsátásához, míg a térhatású csatornák kevesebb energiát adnak ki a környezeti hangokhoz. Másrészt előfordulhat, hogy a térhatású csatornáknak nagy teljesítményre lesz szükségük robbanás vagy összeomlás esetén, de az elülső csatornák egyidejűleg elhalványulhatnak.
Ezen feltételek alapján a kontextusban megfogalmazott teljesítmény-specifikációs besorolás praktikusabb a valós körülmények között. Ilyen például a 80 watt csatornánként (WPC), 20 Hz és 20 kHz között mérve, kétcsatornás hajtású, 8 ohmos, 0,09 százalékos THD.
A zsargon azt jelenti, hogy az erősítő, a sztereó vagy a házimozi-vevő 80 WPC-t tud kibocsátani teszthangok segítségével az emberi hallás teljes tartományában, ha két csatorna működik szabványos 8 ohmos hangszórókkal. Ez több mint elég egy átlagos méretű nappalihoz.
Ebben a példában szerepel az a jelölés is, hogy az eredményül kapott torzítás (a továbbiakban: THD vagy teljes harmonikus torzítás) csak 0,09 százalék. Ez nagyon tiszta hangkimenetet jelent.
Bottom Line
További figyelembe kell venni, hogy a vevő vagy az erősítő képes-e folyamatosan teljes teljesítményét leadni. Csak azért, mert egy vevő vagy erősítő 100 WPC kimenetre képesként szerepel, még nem jelenti azt, hogy ezt jelentős ideig képes megtenni. Az erősítő specifikációinak ellenőrzésekor ellenőrizze, hogy a WPC-kimenetet RMS-ben vagy FTC-ben mérik-e, és nem csúcs- vagy maximális teljesítményben.
Decibel
A hangszinteket decibelben (dB) mérik. Fülünk nem lineárisan érzékeli a hangerőszintbeli különbségeket. A fülek kevésbé érzékenyek a hangra, ahogyan az növekszik. A decibel a relatív hangerő logaritmikus skálája. Körülbelül 1 dB eltérés a minimálisan érzékelhető hangerő-változás, 3 dB a hangerő mérsékelt változása, és körülbelül 10 dB a hangerő hozzávetőlegesen érzékelhető megduplázódása.
Íme, hogyan kapcsolódik ez a való világhoz:
- 0 dB: Az emberi hallás küszöbe
- 15–25 dB: Suttogás
- 35 dB: Háttérzaj
- 40-60 dB: Normál otthoni vagy irodai háttér
- 65-70 dB: Normál beszédhang
- 105 dB: Zenekari csúcspont
- 120 dB+: Élő rockzene
- 130 dB: Fájdalomküszöb
- 140–180 dB: Repülőgép
Ahhoz, hogy az egyik erősítő kétszer olyan hangos hangot adjon, mint a másik decibelben, tízszer nagyobb teljesítményre van szükség. Egy 100 WPC-s teljesítményű erősítő kétszer akkora hangerőre képes, mint egy 10 WPC erősítő. A 100 WPC-re besorolt erősítőnek 1000 WPC-nek kell lennie, hogy kétszer olyan hangos legyen. Ez a fent említett logaritmikus skálát követi.
Torzítás
Az erősítő minősége nem csak a teljesítményben és a hangerőben tükröződik. Az olyan erősítő, amely túlzott zajt vagy torzítást mutat hangos hangerő mellett, hallgathatatlan lehet. Jobban jársz, ha körülbelül 50 WPC-s erősítőt használsz alacsony torzítási szinttel, mint egy erősebb erősítőt magas torzítási szinttel.
A torzítási előírásokat a THD (Total Harmonic Distortion) kifejezés fejezi ki.
Azonban az erősítők vagy házimozi-vevők közötti torzítási besorolások összehasonlításakor a dolgok zavarossá válhatnak. A műszaki adatlapján az A erősítő vagy vevő torzítási besorolása 0,01 százalék lehet 100 watt kimenet mellett, míg a B erősítő vagy vevő 1 százalékos torzítási besorolása 150 watt kimenetnél.
Feltételezheti, hogy az A erősítő vagy vevő a jobb vevő, de figyelembe kell vennie, hogy a két vevő torzítási besorolása nem azonos kimeneti teljesítmény esetén van megadva. Előfordulhat, hogy mindkét vevőegység azonos (vagy összehasonlítható) torzítási besorolással rendelkezik, ha mindkettő 100 watt kimeneten működik, vagy ha A-t 150 watt teljesítményre hajtják, akkor ugyanolyan (vagy rosszabb) torzítási besorolású, mint B.
Ha egy erősítő torzítási besorolása 1 százalék 100 watton, egy másiké pedig csak 0,01 százalék 100 watton, akkor a 0,01 százalékos torzítási besorolású erősítő vagy vevő a jobb egység az adott specifikációhoz képest.
Utolsó példaként egy 10 százalékos torzítási besorolású erősítő vagy vevő 100 watt mellett nem hallgatható ezen a kimeneti teljesítményen. Lehet, hogy jobban hallgatható kisebb torzítással alacsonyabb kimeneti teljesítmény mellett, de ha olyan erősítővel vagy vevővel találkozik, amely 10 százalékos torzítási szintet (vagy bármely, 1 százaléknál magasabb torzítási szintet) ír ki a megadott kimeneti teljesítménynél, kérjen magyarázatot. a gyártótól vásárlás előtt.
Bottom Line
Egy másik tényező, amely befolyásolja az erősítő minőségét, a jel-zaj arány (S/N). Ez a hang és a háttérzaj aránya. Minél nagyobb az arány, annál jobban elkülönülnek a kívánt hangok (zene, hang, effektusok) az akusztikus hatásoktól és a háttérzajtól. Az erősítő specifikációiban az S/N arány decibelben van kifejezve. A 70 dB-es S/N arány kívánatosabb, mint az 50 dB-es S/N arány.
Dinamikus belmagasság
Utolsó (ennek a vitának a céljaira) a vevő vagy erősítő azon képessége, hogy rövid ideig magasabb teljesítményszinten adjon ki teljesítményt a filmek zenei csúcsainak vagy extrém hangeffektusainak befogadása érdekében. Ez fontos házimozi alkalmazásokban, ahol a hangerő és a hangerő extrém változásai következnek be film közben. Ez a specifikáció Dynamic Headroomként van kifejezve.
A dinamikus belmagasság mértéke decibelben történik. Ha egy vevő vagy erősítő képes megduplázni a kimeneti teljesítményét egy rövid időre, hogy megfeleljen a fent leírt feltételeknek, akkor 3 dB dinamikus fejtérrel rendelkezik.
A lényeg
Ha vevőt vagy erősítőt vásárol, ügyeljen a kimeneti teljesítményre vonatkozó előírásokra. Vegye figyelembe az egyéb tényezőket is, például a teljes harmonikus torzítást (THD), a jel-zaj arányt (S/N) és a dinamikus fejtér. Ezenkívül ügyeljen a használt hangszórók hatékonyságára és érzékenységére.
Egy erősítő vagy vevő az audio- vagy házimozirendszer központi eleme lehet. Más alkatrészek, például CD-lejátszók, lemezjátszók és Blu-ray-lejátszók is lehetnek a lánc láncszemei. Lehet, hogy a rendelkezésre álló legjobb alkatrészekkel rendelkezik, de a hallgatási élménye káros lesz, ha a vevőkészüléke vagy az erősítője nem felel meg a feladatnak.
Bár minden specifikáció hozzájárul a vevő vagy az erősítő tökéletes teljesítményéhez, egyetlen specifikáció, ha más tényezőkkel összefüggésben van, nem ad pontos képet a házimozi-rendszer teljesítményéről.
Fontos, hogy megértse a hirdetés vagy az értékesítő által rád vetett terminológiát, de ne hagyja, hogy a számok elnyomjanak. Alapozza meg vásárlási döntését, hogy mit hall a fülével és a szobájában.
