A 3G a vezeték nélküli technológiák harmadik generációja volt. A korábbi vezeték nélküli technológiákhoz képest továbbfejlesztett termék, mint például a nagy sebességű átvitel, a fejlett multimédiás hozzáférés és a globális barangolás.
A 3G-t leginkább mobiltelefonokkal és kézibeszélőkkel használták a telefon internethez vagy más IP-hálózatokhoz való csatlakoztatására hang- és videohívások lebonyolítása, adatok letöltése és feltöltése, valamint az interneten való böngészés céljából.
A 3G szabványt felváltotta a 4G szabvány, amelyet magát az 5G-szolgáltatások háttérbe szorítanak.
A 3G története
A 3G a G mintáját követi, amelyet az ITU az 1990-es évek elején indított el. A minta egy vezeték nélküli kezdeményezés, az International Mobile Communications 2000. A 3G tehát közvetlenül a 2G és a 2.5G, a második generációs technológiák után jön.
A 2G technológiák közé tartozik többek között a Global System for Mobile. A 2.5G olyan szabványokat hozott, amelyek a 2G és a 3G között félúton vannak, beleértve az általános csomagkapcsolt rádiószolgáltatást, a GSM Evolution megnövelt adatátviteli sebességét, az Univerzális mobil telekommunikációs rendszert és másokat.
Hogyan jobb a 3G?
A 3G számos fejlesztést kínált a 2,5G-hez és a korábbi hálózatokhoz képest:
- Többször nagyobb adatsebesség
- Továbbfejlesztett audio- és videostreamelés
- Videokonferencia támogatás
- Web- és WAP-böngészés nagyobb sebességgel
- IPTV (TV az interneten keresztül) támogatása
Műszaki előírások
A 3G hálózatok átviteli sebessége 128 és 144 kilobit/s között volt a gyorsan mozgó eszközöknél, és 384 kbps a lassú eszközöknél – például a gyalogosoknál. Rögzített vezeték nélküli LAN-ok esetén a sebesség meghaladja a 2 Mbps-ot.
A 3G többek között olyan szabványokat tartalmazott, mint a W-CDMA, WLAN és a mobilrádió.
Használati követelmények
A Wi-Fi-vel ellentétben, amellyel a hotspotokon ingyenesen juthat hozzá, a 3G hálózati csatlakozáshoz elő kellett fizetnie egy szolgáltatóhoz. Ezt a fajta szolgáltatást gyakran adatcsomagnak vagy hálózati tervnek nevezik.
Eszköze SIM-kártyáján (mobiltelefon esetén) vagy 3G adatkártyáján (amely különböző típusú lehet, például USB, PCMCIA stb.) csatlakozik a 3G hálózathoz, mindkettőn keresztül általában a szolgáltató biztosítja vagy értékesíti.
Ezekkel a kártyákkal csatlakozik az eszköz az internethez, ha a hálózat hatókörén belül van. Valójában az eszköz visszafelé kompatibilis a régebbi technológiákkal, ezért egy 3G-kompatibilis telefon kaphat 2G-szolgáltatást, ha az elérhető, amikor a 3G szolgáltatás nem elérhető.
A 2010-es évek eleji 3G őrület visszavonult; a legtöbb eszköz már támogatja a 4G szabványt, és a 3G-t használja tartalékként, ha nem állnak rendelkezésre 4G kapcsolatok. A világ egyes részein, különösen a vidéki területeken, a 3G továbbra is gerincszolgáltatás.
