Az újságokban és magazinokban általánosan elterjedt szöveg a történet szövegének szerzőjét vagy szerzőit jelzi. Nagyszerű módja annak, hogy kiemeljék egy fontos hírcikk vagy véleménycikk közreműködőit.
A fotósok vagy illusztrátorok elismerését vágásvonalnak nevezik, és az adott vizuális elemhez kapcsolódik, nem pedig egy cikkhez.
Mikor használjunk szerzői sort
A szerzői sor használata vagy mellőzése a kiadó szerkesztési szabályzatától függ. Általánosságban elmondható, hogy az újra közzétett tartalom, amelynek szerzői joga a szerző tulajdonosa – például az irodalmi folyóiratokban található cuccok vagy a vendég által publikált darabok – általában mindig szerzői jogot kapnak. A bérmunkának minősülő tartalom kaphat szerzői vonalat vagy nem; általában, ha egy munkatárs írja (mint egy újságnál), akkor ez egy byline-t kap, egyébként a szerkesztő belátásán múlik.
Általában a munkatársak szerkesztőségei - mivel a teljes kiadványt képviselik - nem kapnak meg melléksort, még akkor sem, ha egyetlen személy írta.
A non-profit csoportoktól, iskoláktól és más közösségi szervezetektől származó hírlevelek általában mindig kínálnak oldalakat. Ez a gyakorlat nemcsak az írót népszerűsíti, hanem tükrözi a kiadvány közösség-orientált jellegét is.
A minősítés szempontjából: Általában bármi, ami egy-két bekezdésnél lényegesebb.
Különböző szerzői stílusok
A címsorok általában háromféleképpen jelennek meg:
- A történet tetején: A tartalom kezdete előtt megjelenik a vágóvonal, általában egy vagy két üres sorral elválasztva a történet kezdete előtt. A csúcsvonalak általában csak adatelemeket (név, cím) osztanak meg további szöveg vagy kontextus nélkül.
- A történet alján: A történet végén egy-két üres sor választja el a melléksort. Ebben a formátumban a szerzői sorok általában átfogóbbak, és potenciálisan tartalmazhatnak elérhetőségi adatokat. A történet legalsó sorai néha még teljes mondatokban is jelennek meg.
- Kivágásként: A véleményrovatoknál gyakori a kivágás - gyakran fényképpel - vizuális betétként szolgál a tartalom szövegébe vagy mellé.
A Bylines legalább a közreműködők nevét vagy neveit jeleníti meg. A ház stílusának kézikönyvétől függően ezek egy címet (például "híríró") vagy szervezeti hovatartozást ("elnök, kereskedelmi kamara") is tartalmazhatnak. Tartalmazhatnak vagy nem tartalmazhatnak olyan címkét, mint a „készítette”, „írta” vagy valami hasonló.
A fotók gyakoribbak a rovatvezetőknél és a bírálóknál, mint a híríróknál, de az egyéni szerkesztési politika az irányadó.
Bevált gyakorlatok a szerzői vonalak fejlesztéséhez
A mellékvonalak kiemelése érdekében:
- Használjon következetes formázást: Helyezze őket minden alkalommal ugyanarra a helyre a történethez képest, így az olvasók egy pillantással megérthetik, hol fedezhetik fel a szerző kilétét. A grafikai tervezőprogramhoz való szöveges sablonok létrehozása nagyszerű módja annak, hogy minden alkalommal ugyanazt csinálja.
- Használjon kifinomult, de határozott tipográfiát: A félkövér vagy dőlt betűk megfontolt használata, illetve a szubszidiaritás nélküli betűtípus segít megkülönböztetni a szerzői sort a tartalomtól.
- Stílusok igazítása a vágásvonalakhoz: Ha a byline-ok és a vágási vonalak stílusai szinkronban vannak, a kiadvány általános látványa javul.
