A vezeték nélküli technológiák fejlődése ellenére a 21. században számos számítógépes hálózat a kábelekre támaszkodik, mint az eszközök által az adatátvitelre használt fizikai médiumra. Számos szabványos típusú hálózati kábel létezik, mindegyiket speciális célokra tervezték.
Koaxiális kábelek
Az 1880-as években feltalált koaxiális kábel (más néven koax) a televíziókészülékeket otthoni antennákhoz csatlakoztató kábelként volt ismert. A koaxiális kábel a 10 Mbps sebességű Ethernet-kábelek szabványa is.
Amikor a 10 Mbps Ethernet volt a legnépszerűbb, az 1980-as években és az 1990-es évek elején a hálózatok jellemzően kétféle koaxiális kábel egyikét használták – vékonyhálót (10BASE2 szabvány) vagy vastaghálózatot (10BASE5). Ezek a kábelek változó vastagságú belső rézhuzalból állnak, amelyet szigetelés és egy másik árnyékolás vesz körül. Merevségük nehézségeket okozott a hálózati rendszergazdáknak a Thinnet és a Thinnet telepítése és karbantartása során.
Sodort érpárú kábelek
A csavart érpár az 1990-es években jelent meg az Ethernet vezető kábelezési szabványaként, kezdve a 10 Mb/s sebességgel (10BASE-T, más néven Category 3 vagy Cat3), majd később a 100 Mb/s-os továbbfejlesztett változatok (100BASE-TX, Cat5 és Cat5e) és egymás után nagyobb sebesség akár 10 Gbps (10GBASE-T). Az Ethernet csavart érpárú kábelek legfeljebb nyolc vezetéket tartalmaznak, amelyek páronként egymásba tekerve az elektromágneses interferencia minimalizálása érdekében.
A sodrott érpárú kábelek ipari szabványainak két fő típusát határozták meg: az árnyékolatlan csavart érpárt (UTP) és az árnyékolt csavart érpárt (STP). A modern Ethernet-kábelek alacsonyabb költsége miatt UTP-kábelezést használnak, míg az STP-kábelezés más típusú hálózatokban, például az FDDI-ben (Fiber Distributed Data Interface) is megtalálható.
Fiber Optics
Az elektromos jeleket továbbító szigetelt fémhuzalok helyett az optikai kábelek üvegszálakat és fényimpulzusokat használnak. Ezek a hálózati kábelek annak ellenére hajlíthatóak, hogy üvegből készültek. Különösen hasznosnak bizonyultak nagy kiterjedésű hálózati (WAN) telepítéseknél, ahol nagy távolságú földalatti vagy kültéri kábelvezetésre van szükség, valamint irodaházakban, ahol gyakori a nagy mennyiségű kommunikációs forgalom.
A száloptikai kábelek iparági szabványainak két elsődleges típusa a definiált egymódusú (100BaseBX szabvány) és többmódusú (100BaseSX szabvány). A távolsági távközlési hálózatok általában egymódusú módot használnak viszonylag nagyobb sávszélességük miatt, míg a helyi hálózatok jellemzően többmódusúak az alacsonyabb költségek miatt.
USB-kábelek
A legtöbb univerzális soros busz (USB) kábel a számítógépet egy perifériás eszközzel (például billentyűzettel vagy egérrel) csatlakoztatja, nem pedig egy másik számítógéphez. A speciális hálózati adapterek (néha dongnek is nevezik) azonban közvetetten csatlakoztatják az Ethernet-kábelt az USB-porthoz. Az USB-kábelek csavart érpárral rendelkeznek.
Minden, amit az USB-portokról és -kábelekről tudni kell
Bottom Line
Mivel az 1980-as években és az 1990-es évek elején sok PC-ből hiányzott az Ethernet-képesség, és az USB-t még nem fejlesztették ki, a soros és párhuzamos interfészek (amelyek a modern számítógépeken már elavultak) időnként a PC-PC hálózatokhoz használtak. Az úgynevezett null modem kábelek például két PC soros portját kötötték össze, és 0,115 és 0,45 Mbps közötti adatátvitelt tettek lehetővé.
Crossover kábelek
A nulla modemkábelek a keresztkábelek kategóriájának egyik példája. Egy keresztkábel két azonos típusú hálózati eszközt, például két PC-t vagy két hálózati kapcsolót köt össze. Az Ethernet crossover kábelek használata a régebbi otthoni hálózatokon általános volt évekkel ezelőtt, amikor két számítógépet közvetlenül összekapcsoltak egymással.
Külsőleg az Ethernet keresztező kábelei azonosnak tűnnek a hagyományos kábelekkel (néha egyenesnek is nevezik), az egyetlen látható különbség a kábel végcsatlakozóján megjelenő színkódolt vezetékek sorrendje. A gyártók ezért jellemzően speciális megkülönböztető jeleket helyeztek el keresztkábeleiken. Manapság azonban a legtöbb otthoni hálózat olyan útválasztókat használ, amelyek beépített keresztezési képességgel rendelkeznek, így nincs szükség ezekre a speciális kábelekre.
Más típusú hálózati kábelek
Egyes hálózati szakemberek a patch kábel kifejezést mindenfajta, ideiglenes célra használt, egyenes átmenő hálózati kábelre használják. Léteznek koax, csavart érpárú és száloptikai típusú patch kábelek. Ezek a kábelek ugyanazokkal a fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint más típusú hálózati kábelek, kivéve, hogy a patch kábelek általában rövidebbek.
Az áramvonalas hálózati rendszerek az otthonok szabványos elektromos vezetékeit használják adatkommunikációhoz speciális, fali aljzatokhoz csatlakoztatott adapterek segítségével.
