Hogyan kommunikálnak a webböngészők és webszerverek

Tartalomjegyzék:

Hogyan kommunikálnak a webböngészők és webszerverek
Hogyan kommunikálnak a webböngészők és webszerverek
Anonim

Az olyan webböngészők, mint a Microsoft Edge, a Firefox, a Chrome és a Safari, a világ legnépszerűbb hálózati alkalmazásai közé tartoznak. Az emberek ezeket a böngészőket alapvető információk böngészésére és egyéb szükségletekre használják, beleértve az online vásárlást és az alkalmi játékokat. A webszerver kommunikációja a hálózati protokollokon alapul.

A webszerverek szolgáltatják a tartalmat a webböngészőknek. Amit a böngésző kér, azt a szerver internetes hálózati kapcsolatokon keresztül teljesíti.

Image
Image

Kliens-szerver hálózattervezés és a web

A webböngészők és a webszerverek kliens-szerver rendszerként működnek együtt. A számítógépes hálózatokban a kliens-szerver egy szabványos módszer az alkalmazások tervezésére, ahol az adatokat központi helyeken (szerverszámítógépeken) tárolják, és kérésre hatékonyan megosztják tetszőleges számú számítógéppel (kliensekkel). Minden webböngésző kliensként működik, amely információkat kér a webhelyektől (szerverektől).

Számos webböngésző kliens kérhet adatokat ugyanarról a webhelyről. A kérések különböző időpontokban vagy egyidejűleg is megtörténhetnek. A kliens-szerver rendszerek elvileg azt kérik, hogy az ugyanarra a helyre küldött összes kérést egy szerver kezelje. A gyakorlatban azonban, mivel a webszerverekhez érkező kérések mennyisége néha nagyon megnőhet, a webszervereket gyakran szerverszámítógépek elosztott készleteként építik fel.

A világ különböző országaiban népszerű webhelyek esetében ez a webszerverkészlet földrajzilag megoszlik, hogy javítsa a böngészők válaszidejét. Ha a szerver közelebb van a kérő eszközhöz, a tartalom kézbesítéséhez szükséges idő gyorsabb, mintha a szerver távolabb lenne.

Hálózati protokollok webböngészőkhöz és szerverekhez

A webböngészők és a szerverek TCP/IP használatával kommunikálnak. A Hypertext Transfer Protocol a szabványos alkalmazásprotokoll a TCP/IP-n felül, amely támogatja a webböngésző kéréseket és szerverválaszokat.

A webböngészők a DNS-re is támaszkodnak az URL-ek kezelésében. Ezek a protokollszabványok lehetővé teszik a különböző márkájú webböngészők számára, hogy különböző márkájú webszerverekkel kommunikáljanak anélkül, hogy minden egyes kombinációhoz különösebb logikát kellene alkalmazni.

A legtöbb internetes forgalomhoz hasonlóan a webböngésző- és szerverkapcsolatok általában egy sor köztes hálózati útválasztón keresztül futnak.

Egy egyszerű webböngészési munkamenet a következőképpen működik:

  • Egy személy megad egy URL-t a böngészőben.
  • A böngésző TCP-kapcsolatot kezdeményez a szerverrel vagy szerverkészlettel (alapértelmezés szerint a 80-as port használatával) a DNS-ben közzétett IP-címén keresztül. Ennek a folyamatnak a részeként a böngésző DNS-keresési kéréseket is küld az URL-cím IP-címmé történő átalakítására.
  • Miután a szerver befejezte a TCP-kapcsolat oldalának nyugtázását, a böngésző HTTP kéréseket küld a szervernek a tartalom lekérése érdekében.
  • Miután a szerver válaszol az oldal tartalmával, a böngésző lekéri azt a HTTP-csomagokból, és ennek megfelelően megjeleníti. A tartalom tartalmazhat beágyazott URL-címeket hirdetési szalaghirdetésekhez vagy más külső tartalmakhoz, ami viszont arra készteti a böngészőt, hogy új TCP-kapcsolati kérelmeket adjon ki ezekre a helyekre. A böngésző ideiglenes információkat, úgynevezett cookie-kat is menthet az ügyfélszámítógépen lévő helyi fájlokhoz való kapcsolódásairól.
  • A tartalomkérelem során észlelt hibák HTTP-állapotsorokként jelenhetnek meg.

Ajánlott: