A Post Office Protocol (POP) egy internetes szabvány, amely lehetővé teszi az e-mail üzenetek letöltését egy e-mail szerverről a számítógépre. A POP 1984-es megjelenése óta kétszer frissült POP1 néven. A Post Office Protocol 2-es verzióját (POP2) 1985-ben tették közzé. A Post Office Protocol 3-as verzióját (POP3) 1988-ban tették közzé, és új hitelesítési mechanizmusokat és egyéb műveleteket tartalmazott.
Bottom Line
A bejövő e-mail üzeneteket a POP szerver tárolja, amíg be nem jelentkezik (e-mail kliens segítségével), és le nem tölti az üzeneteket a számítógépére. A POP szabvány nem tartalmazza az üzenetek küldésének módját. A Simple Mail Transfer Protocol (SMTP) az e-mailek küldésére szolgál.
Hogyan hasonlít a POP az IMAP-hez
A POP és az IMAP (Internet Message Access Protocol) hasonló abban, hogy mindkettőt e-mailek lekérésére használják. A POP azonban régebbi, és csak egyszerű parancsokat határoz meg az e-mailek lekéréséhez. Az IMAP lehetővé teszi az eszközök közötti szinkronizálást és az online hozzáférést. A POP használatával az üzenetek tárolása és kezelése helyileg, egy számítógépen vagy eszközön történik. Ezért a POP könnyebben megvalósítható, és jellemzően megbízhatóbb és stabilabb.
A POP hátrányai
A POP egy korlátozott protokoll, amely lehetővé teszi az e-mail programok számára, hogy csak üzeneteket töltsenek le számítógépre vagy eszközre, és lehetőség van arra, hogy egy példányt a szerveren tartsanak későbbi letöltés céljából. Míg a POP lehetővé teszi az e-mail programok számára a letöltött üzenetek nyomon követését, ez a folyamat néha meghiúsul, és az üzenetek újra letöltődhetnek. Ezenkívül a POP használatával lehetetlen ugyanazt az e-mail fiókot több számítógépről vagy eszközről elérni, és a műveleteket szinkronizálni közöttük.
