A mobilhálózatokat mobilhálózatoknak is nevezik. "cellákból" állnak, amelyek tipikusan hatszögletű földterületek, amelyek területén legalább egy adó-vevő cellatorony van, és különböző rádiófrekvenciákat használnak. Ezek a cellák egymáshoz és telefonkapcsolókhoz vagy központokhoz kapcsolódnak. A cellatornyok egymáshoz kapcsolódva jelcsomagokat – adat-, hang- és szöveges üzeneteket – továbbítanak, és végül eljuttatják ezeket a jeleket mobileszközökhöz, például telefonokhoz és táblagépekhez, amelyek vevőként működnek.
A szolgáltatók sok területen használják egymás tornyait, így olyan összetett webet hoznak létre, amely a lehető legszélesebb hálózati lefedettséget kínálja az előfizetőknek.
Bottom Line
Sok hálózati előfizető használja egyszerre a mobilhálózatok frekvenciáit. A cellatornyok és a mobileszközök úgy manipulálják a frekvenciákat, hogy alacsony fogyasztású adókat használhassanak szolgáltatásaik lehető legkevesebb interferenciával történő ellátására.
3G, 4G és 5G hálózatok
A mobilhálózatok generációkon keresztül fejlődtek, amelyek mindegyike jelentős technológiai fejlődést jelent az előző generációkhoz képest. A mobilhálózatok első két generációja először az analóg hangot (1G), majd a digitális hangot (2G) vezette be. Az 1G GPRS és a 2G EDGE a GSM hálózatokon, valamint a 2G CDMA hálózatok lehetővé tették az adatkapcsolatokat, bár nagyon lassúak voltak.
A következő generációk adatkapcsolatok (3G) bevezetésével és az internet-hozzáférés lehetővé tételével támogatták az okostelefonok elterjedését. A 4G szolgáltatási hálózatok javították az adatkapcsolatokat, gyorsabbá téve azokat, és jobban képesek nagyobb sávszélességet biztosítani olyan célokra, mint például a streaming.
A legújabb technológia az 5G hálózat, amely még nagyobb sebességet és nagyobb sávszélességet ígér a 4G-hez képest, miközben csökkenti a többi közeli vezeték nélküli eszközzel való interferenciát. Ahol a 4G 6 GHz alatti frekvenciát használ, az újabb 5G hálózatok rövidebb hullámhosszúságú jeleket, sokkal magasabb frekvenciákat használnak, 30 GHz és 300 GHz közötti tartományban. Ezek a frekvenciák nagyobb sávszélességet biztosítanak, és lehetővé teszik a jelek irányítottabbá tételét, ezáltal csökkentve az interferenciát.
A nagyon nagy 5G vezeték nélküli sebesség ígérete lehetőséget ad arra, hogy az otthoni hagyományos vezetékes kapcsolatokat, például a kábelt, vezeték nélkülire cserélje, így jelentősen kibővítve a nagy sebességű internet-hozzáférés elérhetőségét.
Bottom Line
Az Egyesült Államokban a mobilszolgáltatók mérete a kis regionális vállalatoktól a távközlési területen jól ismert nagyvállalatokig terjed, mint például a Verizon Wireless, az AT&T, a T-Mobile, a US Cellular és a Sprint.
A mobilhálózatok típusai
A nagy mobilszolgáltatók által használt mobiltechnológiák eltérőek, és a mobileszközöket úgy alakították ki, hogy a kívánt szolgáltató és régió technológiáját használják. A két fő használt mobil technológia a Global System for Mobile Communications, amely egy nemzetközi szabvány, és a Code Division Multiple Access, amely a Qualcomm tulajdonában van. A GSM-telefonok nem működnek CDMA-hálózatokon, és fordítva. A Long-Term Evolution a GSM-re épül, és nagyobb hálózati kapacitást és sebességet kínál.
A Verizon, a Sprint és a US Cellular CDMA technológiát használ, míg az AT&T, a T-Mobile és a legtöbb más szolgáltató szerte a világon GSM-et. A GSM a világ legszélesebb körben használt mobilhálózati technológiája.
GSM kontra CDMA mobilhálózatok
A jel vétele, a hívás minősége és a sebesség számos tényezőtől függ. A felhasználó helye, szolgáltatója és berendezése egyaránt szerepet játszik. A GSM és a CDMA nem sokban különbözik a minőségben, de a működésükben igen.
Fogyasztói szempontból a GSM kényelmesebb, mivel a GSM-telefon az ügyfél összes adatát egy cserélhető SIM-kártyán hordozza; telefoncseréhez az ügyfél egyszerűen kicseréli a SIM kártyát az új GSM telefonra, és az csatlakozik a szolgáltató GSM hálózatához. A GSM-hálózatnak minden GSM-kompatibilis telefont el kell fogadnia, így a fogyasztóknak meglehetősen nagy szabadságot kell hagyniuk a berendezés kiválasztásában.
A CDMA telefonokat viszont nem lehet olyan könnyen átvinni a szolgáltatók között. A CDMA-szolgáltatók biztonságos listák alapján azonosítják az előfizetőket, nem SIM-kártyák alapján, és csak jóváhagyott telefonok engedélyezettek hálózataikon. Egyes CDMA-telefonok SIM-kártyákat használnak, de ezek az LTE-hálózatokhoz való csatlakozás, illetve a rugalmasság, ha a telefont az Egyesült Államokon kívül használják.
A GSM nem volt elérhető az 1990-es évek közepén, amikor egyes hálózatok analógról digitálisra váltottak, így a CDMA-hoz, a legfejlettebb mobilhálózati technológiához zártak akkoriban.
