Nem ritka, hogy egyetlen fénykép pontosan úgy rögzíti a jelenetet, ahogyan azt tervezték. Vannak kivételek, például a stúdióban készült portréfotók, ahol a világítás, a hátterek, a kamera pozicionálása és még a pózok is nagy irányítás alatt állnak. Szerencsére rengeteg képszerkesztő program és mobilalkalmazás van tele olyan eszközökkel, amelyek segítenek javítani fotóit.
Ezek a legjobb képszerkesztő készségek/technikák, amelyeket el kell tanulni:
- Vágás és a harmadok szabálya
- Forgatás
- Beállító rétegek és maszkok alkalmazása
- Szín és telítettség korrekciója
- élezés
A legjobb eredményeket az asztali/laptopszoftver (pl. Adobe Photoshop CS/Elements és a Photoshop alternatívái) éri el, bár néhány Android/iOS mobilalkalmazás is eléggé alkalmas. Mielőtt elkezdené, győződjön meg róla, hogy a fényképek másolataival dolgozik, és ne az eredetiekkel. Ne akarja véletlenül és/vagy végleg felülírni/elveszíteni az eredeti adatokat!
Vágás és a harmadok szabálya
Hacsak nem tervezel és készítesz minden egyes alkalommal tökéletes felvételeket, jó esély van rá, hogy sok fényképed némi körbevágással javítható. Bár alapvető képkezelési készségnek számít, a vágóeszköz használata az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy a nézők figyelmét oda irányítsa, ahová szeretné.
A fénykép körbevágása magában foglalja a kép nem kívánt (általában külső) részeinek eltávolítását. Gyorsan és egyszerűen elvégezhető, az eredmények pedig nagyszerű fényképeket professzionális megjelenésűekké varázsolhatnak. Fontolja meg:
- Vágás a kompozíció/fókusz javítása érdekében: Ha a téma kicsinek és/vagy elveszettnek tűnik a képen, vágja le úgy, hogy az kitöltse a keretet – több téma, kevesebb háttér. Vagy érdemes "nagyítani" a téma egy meghatározott részére. Akárhogy is, a perspektívaváltás segít kiemelni és világosabb érdekességet teremteni a nézők számára.
- Vágás a részletek eltávolításához: Zavaró elemek lehetnek félrevezető árnyékok, szemétdarabok, nem kapcsolódó tárgyak/idegenek, túlzott háttér, nem használt/üres/érdektelen hely vagy bármi más, ami behatol a fénykép szellemébe, vagy nem járul hozzá. A körbevágás egyszerű megoldás, különösen akkor, ha az ilyen zavaró tényezők a kép szélei felé irányulnak.
- Vágás a tájolás/keretezés megváltoztatásához: Amikor pillanatnyi képeket készítünk, előfordulhat, hogy elfelejtjük úgy tartani a fényképezőgépet, hogy az kiegészítse a témát (azaz függőlegesen magas jeleneteknél/ objektumok, vízszintesen széles jelenetekhez/objektumokhoz). Alkalmazhat vízszintes körbevágást egy függőleges képre, vagy függőleges körbevágást vízszintes képre a perspektíva váltásához és erősebb darab létrehozásához.
- Vágás a képarány módosításához: A fényképezőgépek különböző képarányokkal készíthetnek felvételeket, amelyek eltérő minőséget kínálnak abból a szempontból, amit a személy a képen belül lát (pl. 4:3-as képarány). a képarány eltér az 5:4-re vagy 1:1-re beállított képaránytól. A képarány szerinti vágás akkor is kulcsfontosságú lehet, ha az ember meghatározott méretben szeretne fényképeket nyomtatni, hogy elférjen a keretben.
A fotózásban az egyik leggyakrabban hallható kifejezés a harmadszabály, amely a kompozícióra vonatkozik. Gondoljon a harmadszabályra úgy, mintha egy 3x3-as rácsot (azaz tic-tac-toe vonalakat) helyezne a kép tetejére – sok digitális fényképezőgép és szoftverszerkesztő program alapfunkciója. Tanulmányok kimutatták, hogy amikor egy képet nézünk, szemünk természetesen a rács metszéspontjai felé gravitál. Sokan azonban általában úgy készítünk képeket, hogy a téma holtpontja a keretben.
A Harmadszabály átfedés engedélyezésével beállíthatja a kivágást úgy, hogy a témák/elemek szándékosan vonalak mentén és/vagy metszéspontokban helyezkedjenek el.
Például tájképfotózásnál érdemes lehet úgy levágni egy képet, hogy a horizont vagy az előtér valamelyik vízszintes vonal mentén legyen. Portrék esetén érdemes lehet a fejet vagy a szemet egy metszéspontba helyezni.
Forgatás
A fényképek elforgatása egy másik alapvető, egyszerű, de kritikus készség, amelyet a képek szerkesztésekor alkalmazni kell. Gondoljon arra, amikor képkereteket vagy lebegő polcokat lát ferdén a falon. Vagy egy egyenetlen lábakkal rendelkező asztal, amely csak egy kicsit mozdul el, amikor valaki rátámaszkodik. Elég zavaró, igaz? Sokak számára nehéz nem foglalkozni az ilyen problémákkal, ha egyszer tudomást szereznek róluk.
Ugyanez a koncepció vonatkozik a fotózásra is – előfordulhat, hogy a felvételek nem mindig a kívánt módon illeszkednek, még állvány használata esetén sem. A fénykép elégséges elforgatásával beállíthatja a megfelelő perspektívát, és megszabadulhat a tudatalatti zavaró tényezőktől. Csak ne felejtse el még egyszer körbevágni (a keretezéshez) elforgatás után. Fontolja meg:
- Tájképek: Forgassa el a fényképeket úgy, hogy a horizont a végétől a végéig vízszintes legyen (sok képszerkesztő képes rácsra rácsozni a vonalakat a pontosság elősegítése érdekében). Ez tisztább, szimmetrikusabb és professzionálisabb megjelenést kölcsönöz. Ügyeljen arra, hogy ne keverje össze a tájelemeket (pl. lejtős dombok vagy völgyek, hegyláncok) a horizonttal (ahol az ég találkozik a földdel vagy a tengerrel).
- Portrék: Azokban az esetekben, amikor valaki függőleges felületnek dől (pl. fal, ajtónyílás, épület, fa, oszlop stb.), forgassa el a fényképet úgy, hogy az objektum függőleges. Kivételt jelent, ha az objektum a valóságban nem függőleges – egyszerűen hivatkozzon valami másra a képen a függőleges igazításhoz.
Rácsvonalak hozzáadása (pl. click Megtekintés a Photoshop menüsorában, majd select Rács) nagyban segítheti a pontos igazítást.
De tudd, hogy a fényképeket nem mindig kell elforgatni, hogy az elemek függőlegesen vagy vízszintesen tökéletesen igazodjanak. Néha érdemes lehet elforgatni a képeket (majd levágni), hogy kreatív, váratlan dőlést adjon nekik!
Korrekciós rétegek és maszkok alkalmazása
Ha a szinteket (tónusértékeket), a fényerőt/kontrasztot, a színárnyalatot/telítettséget és egyebeket roncsolásmentesen szeretné finomítani (azaz úgy módosítani, hogy az eredeti kép tartósan nem befolyásolja), alkalmazzon korrekciós réteget (s) ez a járható út. Gondoljon az olyan beállítási rétegekre, mint az írásvetítő fólia; bármennyit írhatsz/színezhetsz rájuk, és megváltoztathatod a látottakat, de ami alatta van, az érintetlen marad. A Photoshop CS/Elements segítségével a következőképpen hozhat létre korrekciós réteget:
- Nyomja meg a ' D' gombot az előtér-/háttérszínek visszaállításához.
- Kattintson a Réteg elemre a menüsorban.
- Válassza ki az Új beállítási réteget.
- Válassza ki a kívánt rétegtípust.
- Kattintson az OK gombra (vagy nyomja meg az Enter billentyűt).
Ha kiválaszt egy korrekciós réteget, a Beállítások panel (jellemzően a Rétegek panel alatt jelenik meg) kínálja a megfelelő vezérlőket. A változások azonnal megjelennek. Ha szeretné látni az előtte/utána feliratot, egyszerűen kapcsolja át a beállító réteg láthatóságát (szem ikon). Egyszerre több korrekciós réteget is használhat az összehasonlításhoz (pl. megnézheti, hogy jobban szereti-e a fekete-fehér vagy a szépia tónusokat), és/vagy kombinálhatja az effektusokat.
Minden korrekciós réteghez tartozik saját rétegmaszk (amelyet a korrekciós réteg neve melletti fehér négyzet jelöl). A rétegmaszk szabályozza az adott korrekciós réteg kiválasztott részeinek láthatóságát – a fehér területek láthatók, a fekete pedig rejtett.
Tegyük fel, hogy van egy fényképe, amelyet fekete-fehérre szeretne készíteni, kivéve mindent, ami zöld. A beállítási réteg létrehozásakor válassza a Hue/Saturation lehetőséget, mozgassa a Saturation csúszkát egészen balra (-100), majd használja a Ecseteszközt a zöld területek ecsettel való áthúzásához (elrejtheti/felfedheti a korrekciós réteget, hogy megnézze a keresett színeket). Túlcsiszolt néhány pixelt? Csak használja a radír eszközt a fekete ecsetnyomok "törléséhez". A rétegmaszk fehér mezője tükrözi a szerkesztéseket, és megmutatja, hogy mi látható és mi nem.
Ha végzett a korrekciós réteggel, vagy nem tetszik, egyszerűen törölje! Az eredeti kép sértetlen marad.
Szín és telítettség korrekciója
A modern digitális fényképezőgépek eléggé alkalmasak, de néha (pl. a fény/környezeti viszonyok, az érzékelő adatfeldolgozási módja stb. miatt) a fényképek színei kissé eltérhetnek. Ezt gyorsan megtudhatja, ha megnézi:
- Emberek arca és/vagy bőre
- Valaminek a képen, amelyről tudja, hogy élénk fehérnek kell lennie (pl. ing, felhők)
A fény hőmérséklete (pl. hűvösebb a ragyogó kék égboltról, melegebb napkelte/napnyugtakor, szürkés fehér fénycsövek alatt stb.) fényképezés közben befolyásolhatja a bőrtónusokat és a fehér elemeket színárnyalatban. Szerencsére apró módosításokkal – különösen a fent említett korrekciós rétegekkel – kijavíthatók a színek.
Számos képszerkesztő program (és néhány alkalmazás) kínál Automatikus színkorrekció funkciót, amely általában jól működik (de nem mindig tökéletesen). Ellenkező esetben a színek manuálisan módosíthatók a következő beállításokkal:
- Szintek (RGB csatornák és hisztogram automatikus javítási lehetőséggel)
- Színárnyalat/telítettség (RGBCMY csatornák)
- Fotószűrők (pl. melegítő, hűtés stb.), hogy csak néhányat említsünk.
A fent említettek Photoshop CS/Elements korrekciós rétegként érhetők el, amelyek nagyobb szabályozást tesznek lehetővé a színkiütések eltávolítása és a telítettség javítása felett.
Az egyensúly és a fotorealizmus megőrzése érdekében ügyeljen arra, hogy ne legyen túl- vagy alultelített a kép – vagy legalábbis a színek, amelyeknek természetesebbnek kell maradniuk. Mindazonáltal módosíthatja a kép területeit (mint például a fent említett rétegmaszkoknál), hogy bizonyos színeket telítsen a kreatív dramatizálás érdekében. Csak ne feledkezzünk meg a fényerő, a kontraszt, a csúcsfények és az árnyékok beállításáról, mivel ezek segíthetnek a mélységben és a színek szétválasztásában, hogy valóban pompázzanak a képek!
élezés
Az élesítésnek mindig az utolsó lépésnek kell lennie a képszerkesztési folyamatban. A hatás pontosan olyan, mint amilyennek hangzik – az élesítés finomítja az éleket és az apró részleteket, ami segít javítani az általános kontrasztot, és jobban megkülönböztetni a képet. A hatás még erősebb, ha a képen lágy és/vagy elmosódott területek vannak.
Számos képszerkesztő program és alkalmazás kínál Auto Sharpen funkciót és/vagy csúszkákat, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy beállítsák a teljes fényképre alkalmazott élesítés mértékét. Vannak élesítő eszközök is (hasonlóan az ecsetek használatához), amelyek lehetővé teszik, hogy manuálisan csak bizonyos területeket élesítsen a képen belül.
De a még nagyobb pontosság és vezérlés érdekében használhatja az Unsharp Mask (annak ellenére, hogy hangzik, élesít) funkciót a Photoshop CS/Elements programban:
- Kattintson a Enhance elemre a menüsorban.
- Válassza ki a Unsharp Mask lehetőséget. Megjelenik egy panel, amely a kép egy nagyított részét mutatja (amelyet mozgathat, hogy részleteket találjon a fókuszáláshoz), valamint három csúszka az élesítés beállításához.
- Állítsa be a Radius Slidert (ez szabályozza az élesítési vonalak szélességét, a magasabb nagyobb hatást jelent) 0,7 képpontra (a 0,4 és 1,0 között mindenhol érdemes kezdeni).
- Állítsa be a Küszöbcsúszkát (ez szabályozza az élek meghatározását azáltal, hogy megszabja, hogy a két képpontnak milyen különbözőnek kell lennie az élesítéshez, az alacsonyabb azt jelenti, hogy több terület/részlet élesedik) 7 szintre (bárhol 1 és 16 között jó kiindulópont).
- Állítsa be a Amennyiség csúszkát (ez szabályozza az élekhez adott kontrasztot, a magasabb értékek több élesítést jelentenek) 100 százalékra (bárhol 50 és 400 között jó kiindulópont).
- Egy kicsit mozgassa a csúszkákat, miközben a teljes képet figyeli, hogy megtalálja a megfelelő mértékű élesítést (azaz megfelel a preferenciáknak anélkül, hogy túlzásba venné).
Ne felejtse el a képeket 100%-os méretben megtekinteni a képernyőn, hogy az élesítő hatásokat könnyebben értékelhető legyen (a képpontok a legpontosabban jelennek meg). A több és/vagy finomabb részletet tartalmazó tanulmányi területek segítenek.
Ne feledje, hogy a több nem mindig jobb – a túl sok élesítés nem kívánt zajt, fényudvarokat és/vagy eltúlzott/természetellenes vonalakat eredményez. A pontos élezés művészet, ezért gyakorolj gyakran!
