Több száz hálózati protokollt hoztak létre a számítógépek és más típusú elektronikus eszközök közötti kommunikáció támogatására. Az úgynevezett útválasztási protokollok a hálózati protokollok családja, amelyek lehetővé teszik a számítógépes útválasztók számára, hogy kommunikáljanak egymással, és intelligensen továbbítsák a forgalmat a megfelelő hálózataik között.
Az útválasztási protokollok működése
Minden hálózati útválasztási protokoll három alapvető funkciót lát el:
- Discovery: Azonosítson más útválasztókat a hálózaton.
- Útvonalkezelés: Kövesse nyomon a lehetséges úti célokat (hálózati üzenetekhez), valamint néhány, az egyes útvonalakat leíró adatot.
- Útvonal meghatározása: Dinamikus döntések meghozatala az egyes hálózati üzenetek elküldésével kapcsolatban.
Néhány útválasztási protokoll (úgynevezett link-state protokollok) lehetővé teszi az útválasztó számára, hogy egy régió összes hálózati kapcsolatáról teljes térképet készítsen és nyomon kövessen, míg mások (úgynevezett távolságvektor protokollok) lehetővé teszik, hogy az útválasztók kevesebb információval dolgozzanak a hálózati terület.
Bottom Line
Az alábbiakban ismertetett hálózati protokollok mindegyike lehetővé teszi, hogy a számítógépes útválasztók kommunikáljanak egymással, miközben a forgalmat továbbítják a hálózatok között. Ezek a legnépszerűbb protokollok közé tartoznak.
RIP
A kutatók az 1980-as években fejlesztették ki a Routing Information Protocol-t a korai internethez csatlakozó kis- és közepes méretű belső hálózatokon való használatra. A RIP legfeljebb 15 ugrásig képes az üzeneteket hálózaton keresztül irányítani.
A RIP-képes útválasztók úgy fedezik fel a hálózatot, hogy először küldenek egy üzenetet, amelyben útválasztó táblákat kérnek a szomszédos eszközöktől. A RIP-et futtató szomszédos útválasztók úgy válaszolnak, hogy visszaküldik a teljes útválasztási táblákat a kérelmezőnek, majd a kérelmező egy algoritmus szerint egyesíti ezeket a frissítéseket a saját táblájába. Ütemezett időközönként a RIP-útválasztók ezt követően rendszeresen elküldik a router-táblázataikat szomszédjaiknak, hogy a változtatások továbbvihetők legyenek a hálózaton.
A hagyományos RIP csak az IPv4 hálózatokat támogatta, de az újabb R-p.webp
OSPF
Open Shortest Path First azért jött létre, hogy leküzdje a RIP néhány korlátját, többek között:
- 15 ugrásszám korlátozás.
- A hálózatokat nem lehet útválasztási hierarchiába rendezni, ami fontos a kezelhetőség és a teljesítmény szempontjából nagy belső hálózatokon.
- Jelentős kiugrások a hálózati forgalomban a teljes útválasztó táblázatok ütemezett időközönkénti ismételt elküldése miatt.
Az OSPF egy nyílt nyilvános szabvány, amelyet számos iparági gyártó széles körben alkalmaz. Az OSPF-kompatibilis útválasztók úgy fedezik fel a hálózatot, hogy azonosító üzeneteket küldenek egymásnak, majd olyan üzeneteket, amelyek meghatározott útválasztási elemeket rögzítenek, nem pedig a teljes útválasztási táblát. Ez az egyetlen linkállapotú útválasztási protokoll ebben a kategóriában.
EIGRP és IGRP
A Cisco a RIP másik alternatívájaként fejlesztette ki az Internet Gateway Routing Protocol-t. Az újabb Enhanced IGRP (EIGRP) az IGRP-t az 1990-es évektől kezdve elavulttá tette. Az EIGRP támogatja az osztály nélküli IP-alhálózatokat, és javítja az útválasztási algoritmusok hatékonyságát a régebbi IGRP-hez képest. Nem támogatja az útválasztási hierarchiákat, például a RIP.
Az EIGRP-t eredetileg kizárólag a Cisco család eszközein futtatható saját protokollként hozták létre, és az OSPF-nél könnyebb konfigurálás és jobb teljesítmény érdekében tervezték.
Bottom Line
A köztes rendszertől a középső rendszerig tartó protokoll az OSPF-hez hasonlóan működik. Míg az OSPF lett a népszerű választás, az IS-IS-t továbbra is széles körben használják a szolgáltatók, akik profitáltak abból, hogy a protokoll adaptálható speciális környezetükhöz. A kategória többi protokolljától eltérően az IS-IS nem fut az Internet Protokollon (IP) keresztül, és saját címzési sémáját használja.
BGP és EGP
A Border Gateway Protocol az internet szabványos External Gateway Protocol (EGP) protokollja. A BGP észleli az útválasztási táblák módosításait, és szelektíven közli azokat a többi útválasztóval TCP/IP-n keresztül.
Az internetszolgáltatók általában a BGP-t használják hálózataik összekapcsolására. Ezenkívül a nagyobb vállalkozások néha BGP-t használnak több belső hálózat összekapcsolására. A szakemberek a BGP-t tartják a legnagyobb kihívást jelentő útválasztási protokollnak, amelyet a konfiguráció összetettsége miatt tökéletesnek kell lennie.
